Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Házak, utcák, terek, boltok, lakótelepek

melyekből sajnos már csak két darab maradt fent. Ám mind a mai napig megállják helyüket. A nagybácsit követte időrendben Járosi Mihályné Lucz Anna édesapja, Lucz Jakab, aki tovább öregbítette a dinasztia hírnevét, kedvet csinálva lányának, unokájának a szakmához. Nyolcvanéves koráig nem tette le az ollót. Az ismeretség, a rokoni kapcsolatok nélkül nem lehetett volna fodrász belőle, így viszont könnyen felvették segédnek 1910-ben. Akkortájt igazi örömszakma volt a borbélyé, pedig az emberek alighanem leginkább borotváltattak, hetente legalább háromszor. És itt az üzletben folyt a diskurzus a politikáról, bár ez az, ami a hosszú évek alatt csöppet sem változott. Lucz Anna is idejekorán elkötelezte magát a fodrászpályának, kíváncsiságát különösen a húszas-harmincas évekbeli, eredeti német vágókészlet benne a nullás borotva ősével - keltette fel. Megjegyzendő, jó néhányat a készletből mind a mai napig használnak, és megbízhatóbbnak tartják, mint a puccos, modern felszerelést. Lucz Anna 1948-ban tette le a fodrászvizsgát: ahogy mondja, jól begyakorolt modellel. A férfiaknak borotválni és hajat vágni kellett, nőknél kiegészítette ezt a festés és a dauer. Nála még nem szabták meg a műveletekre jutó időt, fiának, Járosi Lászlónak azonban már időre csattogott az ollója. Lucz Anna - gyorsított módon - két év alatt végezte a fodrásziskolát. De azt nem nagyon akarták, hogy az ipart örökölje. Az államosítás idején - akkor még a Bosnyák utcában volt üzletük - rossz külsejű férfiak naponta háromszor próbálták jobb belátásra bírni édesapját, álljon már be a szövetkezetbe, de legalábbis költözzön el. Pedig Járosiék csupán három alkalmazottal dolgoztak a még éppen megengedett öt helyett. A rosszarcúak kitartóan lövelltek gonosz pillantásaikat a tulajdonos és vendégei felé, így Járosiék 1955-ben végül pakoltak, és költöztek a Thököly útra. Az üzlethelyiséget Lucz Anna fedezte fel, amolyan raktárfele volt, víz, villany nélkül, ahol betiltott Karády Katalin-lemezeket tároltak. - Nehéz, félelmetes idő volt - mélázik Lucz Anna -, de a vendégek jöttek. A nők a csipeszek rögzítette Karády-féle hullámokért rajongtak, a férfiak szinte mind Puskás Öcsit idéző, felnyírt és hátranyalt, brillantintól ragyogó frizurát hordtak. Jöttek, annak ellenére, hogy a fodrásznőnek még mindig nem adták meg az iparengedélyt, mondván, üzletükben nincs válaszfal a férfi és a női szektor között. Később korszerűsíteni nem engedték a felszerelést. A „kisiparos-ivadék" örökség Járosi László pályafutásának sem túlságosan kedvezett. A Kádár-érában hármast kapott a gyakorlati vizsgán - a vizsgabizottságban