Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Házak, utcák, terek, boltok, lakótelepek

- A gyermekeim büszkék voltak, hogy ebben a házban élünk. Nekem meg ők adták a büszkeséget. Igyekeztem minél jobban felkészíteni őket, mégsem tudtam mindazt nyújtani, amit én kaptam a szüleimtől. Pedig nekem csupán vasutas volt az apám, de télen korcsolyabérletet, nyáron teniszbérletet vásárolt nekem és a testvéreimnek. Ma tud ilyesmit nyújtani a gyermekeinek egy vasutas? Amíg annyi értéke sincs a munkának, hogy tisztességesen megélhessenek a családok, miért hisszük, hogy a múltunk megbecsülésére is gondolnak az emberek? - marad a levegőben Erzsike néni kérdése. Búcsúzás közben méregetem a törmelékkel, lomokkal teli udvart. Itt haladt keresztül egykor Petőfi, Vasvári, Jókai, hogy a sajtóra tegyék a kezüket. -Tudja, mit írnék egy mai 12 pontba?-szól utánunk Erzsike néni. — Becsületes népképviseletet! - nyomja meg az első szót. 2000. március 14. Szendrei Lőrinc Tisztaság Végéhez közeledik a nagytakarítás a fővárosban. Lemossák a hidakat, megtisztítják a fontosabb utakat, aluljárókat, eltüntetik a plakátokat, falfirkákat. Az egész munka nagyjából negyedmilliárd forintba kerül. És körülbelül húsz percig látszik az eredménye. 1998. október 19. A. G Bérház a templom körül Ki emlékszik ma már Edelstein Lili parfümjének illatára? Áll Budán egy ház, méltósággal kiemelkedve a kissé eklektikus utcaképből. A Frankel Leó - valaha Zsigmond - utca 49. számú épület átélt polgári idillt és vérzivatart, hidegháborút, szomszédokat összehozó szegénységet és vasrácsos zárkózást. Kockaköves udvarában templom bújik meg, elvarázsolt, titokzatos hangulatú épület.