Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Házak, utcák, terek, boltok, lakótelepek

lett adja hírül a költő századik születésnapjára készült tábla, hogy ebben a házban nyomtatták ki 1848. március 15-én a „szabadsajtó" első termékeit, a Nemzeti dal-X. és a tizenkét pontot. A kapualjban egyéb étdekességekről is megemlékeztek. A Landerer-Heckenast-nyomdában véghezvitt történelmi tett mellett a ház atról is híres, hogy a kor hírességei közül lakója volt Kossuth Lajos, Vörösmarty Mihály, Atany János, Garay János. Párizsban bizonyára nem kellene keresgélnem, melyik lakásban éltek hasonlóan nevezetes elődök. Vajon itt tudják-e? A házfelügyelő, Sinkó Andrásné úgy néz rám, mintha atra volnék kíváncsi, hol lakik az Úristen. - Honnan tudjam? - kérdez vissza. - Nem törődik ezzel a házzal senki. Korábban az IKV-é volt, most pedig a Vagyonkezelő Rt. a gazda. Gazda? Nem mondanám, hogy úgy is viselkedik. Csak a lakbérekkel törődik. Úgy tudom, évente szóba kerül, hogy legalább a lépcsőházat ki kellene festeni, de mindig lehúzzák a költségvetésből. Itt évtizedek óta egyetlen tenyérnyi felületet sem újítottak föl vagy javítottak ki. Araszolunk a sötét lépcsőházban. A kovácsoltvas korlátokat valaki hozzádrótozta az egykor fehér, mára a kosztól feketéllő márványoszlopokhoz. A második emeleti kanyarban állványok között bujkálunk, akár a konspirátorok. Jól elrejtőzhetnénk, ha mondjuk titkos iratot rejtegetnénk a zsebünkben. Vajon mit fogalmaznának egy mai 12 pontba a lakók? Mit kérdeznének napjaink kormányfőjétől, ha Batthyány kormányának mintájára netán itt gyülekeznének össze a miniszterek? - Hááát... - nyújtja el a hangját a házmester, miközben háta mögött hangosan fölugat a kutyája -, nem irkálnék én semmiféle pontokat. Minek? A kormányfőt pedig lehet, hogy be sem engedném. Hasonlóképpen lemondó legyintéssel hárítja el a kérdést a földszinti régiségboltban Oravecz Izolda. - Fogalmazhatnánk ebben az országban bármilyen pontokat, senki nem tartana be egyet sem. Amikor idekerültem, azt hittem, lényegesen több gondot fordítanak Budapest egyik nevezetes épületére. Menjen le a pincébe! De vigyázzon, nehogy elsüllyedjen az iszapban. És ne lepődjön meg, ha egy patkány ugrik a bokájára. Na, ennyit a nemzeti emlékhelyről. Nem kockáztatunk. A csőrepedések dohos, csípős szaga anélkül is facsarja az orrunkat, hogy alámerülnénk. A kapu melletti boltban az eladó fölemeli a padlószőnyeget. Az alig egyméternyi szakaszról hirtelenjében összelapátolhatnánk egy vödörnyi porrá omlott vakolatot. - Tudja, mennyibe kerülne csak ennek a kicsi boltnak a felújítása? - teszi próbára építőipari kalkulációs képességemet az üzletember, aki hiába árulja töltőtollait a Szabadsajtó házában, semmire sem becsüli a firkász népséget. Nem is hajlandó bemutatkozni.