Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Házak, utcák, terek, boltok, lakótelepek

kéri a háziasszonyt: ha a vendégek elmentek, az edényeket tegye vissza a folyosó végén levő tálalóba. A Bajza utca 1. szám alatti garzonház életéből lestünk el egy pillanatot." A Népszabadság 1965. június 15-ei számából fénymásolt cikkel a kezemben megállok a Bajza utca és a Damjanich utca sarkán lévő nyolcemeletes épület bejárata előtt. A kapu körül legalább másfél tucat cégtábla, amelyeken több társkereső iroda, orvos, ilyen-olyan kft. hirdeti szolgáltatásait. Kaputelefont viszont hiába keresek: benyitok hát, aztán meglepetten nézek körül. Az éppen harminc éve átadott, akkoriban országos szenzációnak számító garzonház bejárati csarnokában ma is ott ül a portás, háta mögött a 154 lakáshoz tartozó levélrekeszekkel, jó rálátással a liftre, amelynek használatáért a vendégektől és a látogatóktól két forintot kérnek, igaz, ez a díj legalább egy fillérrel sem emelkedett az elmúlt három évtizedben. A portaügyelet az egyetlen szolgáltatás, amely még ma is létezik, hűti le lelkesedésemet Takács Mária, a nappali portás, egyben a ház legelső lakóinak egyike, majd kis sóhajjal hozzáteszi: éppen ezek a szolgáltatások tették annyira népszerűvé annak idején a garzonházat. Pedig az apró, harminc-negyven négyzetméteres lakások legendásan drágák voltak akkoriban, a garzon több mint 140 ezer forintba került, nem véletlen, hogy a vásárlók között szép számmal voltak jómódú emberek, híres színészek, orvosok. AVIL kerületi Vendéglátóipari Vállalat a lakók minden kívánságát teljesítette: megszervezte a takarítást, a pincében mosókonyha működött szárítóhelyiséggel, aki nem akart maga mosni, ahelyett Patyolat-áron ezt is elvégezték, a földszinti étteremben reggelit, ebédet, vacsorát szolgáltak fel, sőt az ennivalót ételliften az emeleti tálalókba is eljuttatták. Az étellift körülbelül három évig működött, aztán megszűnt, mert nem érte meg a vállalatnak. A többi szolgáltatás viszont legalább tíz évig élt, addig, amíg meg nem nyílt a sarkon a Patyolat, meg amíg be nem zárták a másodosztályú éttermet, meséli Takács Mária. Ez jelentette a garzonház első korszakának végét. Az épület földszintjén ugyan egymást váltották az elegánsabbnál elegánsabb éttermek, a lakók viszont nosztalgiával emlékeztek vissza a kezdeti 32 forintos, három embert jóllakató Garzon fatányérosra. Szép lassan minden megváltozott. Noha a ház alapító okirata az itt élő magányos férfiak és nők, illetve házaspárok nyugalma érdekében sem gyereket, sem kutyát nem engedélyezett a tulajdonosoknak, a lakók csemetéit mégsem lehetett kiköltöztetni: megváltozott hát a szabály. Később, amikor a kezdetben 309 forintos közös költséget egyre magasabbra kellett emelni — ma már csaknem ötezer forintra rúg —a tulajdonosok