Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Házak, utcák, terek, boltok, lakótelepek

got szorongatott - a dolog szépséghibája csak az volt, hogy Gugyclláné és az édesanyja egyszerre nyúltak utána. Hogy melyiküknek szánták, az rejtély maradt, de a lakótelepi pionírok nem is értek rá ezen gondolkodni: a lakásba ugyanis, éppen az ünnepélyesség látszatát óvandó, nem mehettek be korábban, így odabent por, sitt, mindent elborító festék és vakolat fogadta őket. (Kádár János az átadást megelőző napon az alattuk lévő első emeleti lakást látogatta meg, ahol az egyenszürke padlószőnyeg helyett zöldet fektettek le a gondos építők.) A Gugyella család optimizmusát persze nehéz lett volna letörni. Egy rákospalotai üzlethelyiségben szorongtak addig, a vizet az utcáról hozták, fafűtéses sparherden főztek, teknőben mostak, ha nem a gyárban, hát lavórban fürödtek. A szénhordással, vízmelegítéssel töltött évek után Gugyclláné édesanyját olyan boldogság kerítette hatalmába, hogy a lakásban bóklászó rádióriporternek nem átallotta kijelenteni: rántott csirke lesz az ünnepi ebéd. - Gáz se volt még, villanyrezsón melegítettünk valamit vacsorára - mosolyodik el Gugyella János. Este aztán leültek a televízió elé, összegyűlt a lakásban az összes arra járó jövendőbeli lakótárs, koccintottak a beköltözésre, és megnézték magukat a Híradóban. Minden okuk megvolt az elégedettségre: az összespórolt pénzükből három szekrényt, két heverőt, két fotelt és egy dohányzóasztalt vettek, de volt ebédlőasztaluk is négy székkel, sőt, hűtőszekrényük és porszívójuk is. A nagyszülők ugyan csak a kisebb bútorokkal költözhettek be a lakótelepi lakás őket megillető szobájába, viszont a gyereknek is külön birodalma lett, a félszobában pedig ebédlőt rendeztek be. Egyébként - emlékeznek vissza Gugyelláék - nemcsak a szép szövetkezeti lakást, hanem az elsőséget is alighanem annak köszönhetik, hogy a családfő akkortájt még lakatosként dolgozott az óbudai hajógyárban. A lakás árának 15 százalékát, 27 ezer forintot kellett befizetniük, a többit megkapták kamatmentes kölcsön formájában. A család anyagi gyarapodása sokáig töretlennek látszott: lett Skoda, aztán hétvégi ház Vác mellett, a gyerek egyetemre ment, modernebbre, kényelmesebbre cserélődtek a bútorok. 1990 óta azonban már semmi sem megy a megszokott módon. - Huszonöt évvel ezelőtt csak a pusztaság vett körül minket - mutat ki az ablakon Gugyclláné. Sívó homokra, gyümölcsösök közé költözött a család, a gyerekek a Szilas-patak melletti temető környékén játszottak, nem volt út se, csak egy-egy kóbor buszjárat. Az első beköltözők tiszteletére megnyitottak egy fabódét, abban árulták az élelmiszert. Áruház egyébként ma sincs Újpalotán - mondják -, sőt, még egy árva mozi se. Pedig a hetvenes években még színházról, bevásárlócentrumről beszéltek; mára azonban már csak a templom terve maradt, de mostanában arról sem sok szó esik.