Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Házak, utcák, terek, boltok, lakótelepek

regen boszorkányok tanyája volt, és a Citadellánál tíz perc szünetet kapunk. Cigi, vécé, szuvenír. Az egyik vendég felfigyelt arra a szövegrészre, hogy „ami Párizsnak az Eiffel-torony, az Budapestnek a Halászbástya", és most szeretné megtudni, hogy mi van abban a Halászbástyában, Mondja az idegenvezető, hogy semmi, csak egy étterem. A vendég mindenesetre felíratja magának, hogy tizenhatos busz. Elhagynak ezt-azt Visszafelé haladva tudomásomra jut, hogy a Tabánban régen szerelmespárok andalogtak, de lebontották, mert dohos volt. A Krisztinába érve németül hallgatom meg a régi pesti tréfát, hogy aszongya, az Alagutat azért építették, hogy esőben legyen hová betolni a Lánchidat. A vendégek pár méterrel odébb megfigyelhetik, hogy tényleg nincs nyelvük a lánchídi oroszlánoknak. A hajléktalanoktól megtisztított Batthyány tér érintésével a Margit-hídhoz megyünk, közben megmutatják az Országházat, ahonnan csak helikopterrel tudtuk lecibálni a vörös csillagot. Érdekes, hogy a németek milyen érdeklődéssel hallgatják, hogy a németek mind a nyolc hidat felrobbantották. A Szabadság téren a szovjet emlékművet is megnézhetik. Még egy pillantás a Bazilikára, és már vissza is érkeztünk a Roosevelt térre. Ránézek a csuklómra, jól mondták, tényleg két óra hosszat tartott a körút. (Klári mesélte, hogy a turisták időnként elhagynak ezt-azt. 0 például egyszer talált egy levetett zoknit. De ez még semmi, mert a buszsofőr egy komplett felsőhidat talált az ülés alatt: a vendégek néha elalszanak és olyankor előrebukik a fejük.) 1996. július 2. Bárkay Tamás Belle signorine? Schöne frauen? Sex show? A Váci utca egyik arca: diszkrét konzumhölgyek, utcalányok, pénzváltók Továbbra is látni nag)' köteg papírpénzt számoló embereket éjszaka a Váci utcában, nem hiányoznak az utcalányok és a konzumnők sem. Lépten-nyomon a bárokba, erotikus műsort kínáló klubokba invitáló férfiakba botlik a