Pest-budai útikönyvek - Budapesti Negyed 45. (2004. ősz).

HEVESI LAJOS Budapest és környéke (1873)

1872-ben megjelent Jelky András lett a legmaradandóbb, nevét ez a klasszikussá vált ifjúsági regény őrizte meg napjainkig. Bizonyára termékenysége és munkabírása is hozzájárult ahhoz, hogy 1 873-ban az éppen csak megszülető Budapest első útikönyvének megírásával őt bízta meg a „fővárosi hatóság". Hevesi ebben a műfajban is maradandót alkotott: a három városból (Buda, Pest, Óbuda) létrehozott Budapest bemutatása, leírása manapság forrásértékű, a könyv szerkezete, felépítése, praktikusságra való törekvése pedig példát mutatott minden későbbi Budapest - ú t i kö ny V írónak. Pedig Hevesinek alig néhány hónapja volt a könyv megírására, hiszen a megbízást télen kapta, és műve Budapest és környéke címmel 1873 nyarán Rath Mór kiadásában, majd' húsz ív terjedelemben már meg is jelent. A számos fametszettel illusztrált, zsebkönyvformájú útikönyvnek komoly sikere lett. Nem véletlenül, hiszen célkitűzésében az első modern városkalauz került ki Hevesi tolla alól. A könyv hat nagyobb részből áll. Az elsőben a fővárossá egyesített városok (Buda, Pest, Óbuda) történetét olvashatjuk, tömören összefoglalva a korábbi szerzők művei alapján. Utána következnek azok a gyakorlati, mindennapi témák, amelyekkel a városba érkező idegen találkozik, s kellő ismeretek híján, bizony nehezen igazodik el. Az utazó számára tehát Hevesi ismerteti a megérkezés körülményeit, a hordárok munkáját, a szálláslehetőségeket, a közlekedést, a fontosabb hivatalok, színházak, fürdők címeit, sőt még azt is, hogy hol lehet a legjobb szivarokat kapni. A szükséges tudnivalók után a tulajdonképpeni városkalauz következik. A Lánchídtól kiindulva először a pesti oldal ismertetését olvashatjuk, ami gyakorlatilag a Belvárost jelentette. A nevezetes épületeket, intézményeket, például a Nemzeti Múzeumot, az Akadémiát, a Vigadót, valamint a parkokat, sétányokat külön is tárgyalta szerzőnk. Pest után természetesen a budai oldal következett, az Alagúttól kiindulva a Várhegyen keresztül egy nagy félkört téve Gül Baba sírjáig. LIevesi dicséretére legyen mondva, hogy könyvében a kissé elhanyagolt Óbudának is szentelt néhány lapot, bemutatva a római maradványokat, a hajógyárat és a zsinagógát. Hevesi városkalauzát a főváros környékén teendő kisebb-nagyobb kirándulások ismertetésével zárja. Utikönyvének sikerén felbuzdulva néhány évvel később, 1876-ban még egy könyvet közreadott a fővárosról, amelyben színesen és elevenen festi le a rohamosan fejlődő város utcáit, tereit, jellegzetes alakjait.