Pest-budai útikönyvek - Budapesti Negyed 45. (2004. ősz).

ERIKA BOLLWEG Budapest

asszonynak új ruha keik hivatal után Steinnéhoz szalad. A mérnöknek az ügyvédnő, aranykereszttel a nyakában, a budai menyecske ott ácsorog a Steinné konyhájában alkonyattal, és csak attól fél, hogy ismerőse talál lenni a bevetődő férfiú... De a legtöbb mindenre el van tökéhe, mert már itt van a tavasz, és kell az új ruha." Budapesten 1886-ban 1811-en haltak meg szifiliszben - sikerült ezzel nem csupán megközelíteni, hanem lekörözni is a nyugati nagyvárosokat. Az, hogy az ember Budapestet Párizshoz hasonlítja, persze, sokkal in­kább a táji, a városépítészeti meg az architektonikus hasonlóságoknak kö­szönhető. Jules Romains francia író véleménye szerint a Duna menti Buda­pest és a Szajna menti Párizs a két legszebb folyóparti táj, sőt, Budapest talán a legszebb Európában - jelentette ki ő, a francia! A budapestiek életstílusára, ha volt hozzá elegendő pénzük, bizonyos ér­telemben rányomta a bélyegét a Párizsban ellesett savoir-vivre. Gyakorta a vágyakozás is elegendő volt ahhoz, hogy hatalmas adósságokba verjék magu­kat. Az a mérhetetlen szegénység azonban, amelyben túlságosan is sok bu­dapesti élt, akkoriban sem Párizsban, sem más európai nagyvárosban nem létezett. „Bús koldusok Magyarországa" - írta Ady Endre (1877-1919). Az összehasonlítás Párizzsal akkor is indokolt, ha az ember a két várost hazája gazdasági, szellemi és kulturális központjaként vizsgálja. Mi több, első pillantásra az irodalomban is fölfedezhetők párhuzamok, például Guy de Maupassant és Krúdy Gyula esetében. kPa azonban behatóbban ismerke­dik az ember a magyar és a francia író elbeszéléseivel, akkor rájön, mélyebb értelemben éppoly kevéssé állja meg a helyét az összehasonlítás, mint ahogy a két város, Budapest és Párizs esetében sem. Krúdy alakjainak - az ivászatnak, a kártyának, a lóversenynek élő férfiaknak, a kisiklott költők­nek, az örömlányoknak, a megkopott öreguraknak - egészen más a kisugár­zásuk, mint Maupassant figuráinak. Azok az emberek, akiknek a sorsa előt­tük lebegett, mások voltak, az eltérő történelmi fejlődés másmilyenné formálta őket. Első pillantásra lehetetlen megállapítani a különbségeket a mai buda­pesti, bécsi, müncheni vagy párizsi polgár között. IIa viszont az ember kö­zelebbről megismeri a magyarokat, úgy érzi, mintha egy másik világba csöp­pent volna. Egyszerű képlettel szeretném ezt megvilágítani: a magyarok, miként egész történelmük folyamán, ma is a Kelet és a Nyugat közötti vé­dőbástyán állnak, és mint mindig, ma is ki vannak téve a keleti és a nyugati befolyás szakítópróbájának. Ráadásul a magyar nyelv, amelynek gyökereit hiába keresnénk akár az indogermán, akár a szláv nyelvterületen, »csak ezé a népé«, és ez a tény elszigeteltségben tartja a magyarokat. Talán ez. is hoz-

Next

/
Thumbnails
Contents