Pest-budai útikönyvek - Budapesti Negyed 45. (2004. ősz).

DR. MARKOS BÉLA Budapest és tágabb környéke (1948)

Ideiglenes híd a felrobbantott Erzsébet-híd mellett 1945 Kunszt János felvétele Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára IIa megtekintettük az Erzsébet-hidat, menjünk le újra a lépesükön s a Petőfi-híd bejáratánál lévő állomásnál várjunk meg egy lefelé haladó 2-es villamost. Áramvonalas, élénksárga, zajtalanul gördülő modern kocsi fog jönni - a pesti népnyelv a háború alatt váratlanul gyors mozgására való tekintettel „stuká"-nak nevezte el -s azon folytatjuk utunkat tovább délnek, a Dunaparton. Áthaladva az Erzsébet-hídnak még az úttest felett vezető egyetlen megmaradt kurta kezdőíve alatt, a Belgrád-rakpartra érünk, amely a korzó szerényebb testvére és folytatása. A belső oldalán érdektelen bérházsor gyönyörű kilátást nyújtó lakásokkal, a Dunaparton a régi személyhajókikötők, a folyam másik oldalán pedig a nagyrészt romokban heverő Rudas-fürdő a Szent Gellért-hegy meredek dolomitsziklái alatt. A Szabadság-hídnál villamosunk balra fordul a város belseje felé s útját a Tolbuchin-körúton (régi Vámház-kőrúton) folytatja, amely az egykori Pest várfalainak vonalát követi s ma is a Belváros közigazgatási határa. A Szabadság-hidat az ostrom előtt Ferenc József-hídnak hívták. Ez a híd, amely 1894—1896. között épült, Buda déli része, a XI. kerület felé vezet; ha ide áttekintünk, jobbkézre a hegyhez simuló Pálos kolostort, szemben a