Pest-budai útikönyvek - Budapesti Negyed 45. (2004. ősz).
DR. MARKOS BÉLA Budapest és tágabb környéke (1948)
A Nagyboldogasszonyról nevezett Belvárosi Plébánia-templom azt a helyet foglalja el, ahol egykor Fest legrégibb temploma, a XI. században épült, és a tatárjárás alatt elpusztult pesti főtemplom állott. IV. Béla király építtette román stílusban. Zsigmond alatt ( 1387—1437) gótikus stílusban építették át. 1507-ből való két pasztolbriuma a magyar renaissance értékes emléke. A török megszállás alatt is keresztény remplom maradt és utóbb 1725 és 1740 között barokk stílusban született újjá. 1848. július 5-én itt volt az országgyűlés ünnepélyes megnyitása alkalmából tartott Veni Sancte. Máshol lehetnek különb emlékei a román kornak, a gótikának, a renaissancenak, vagy a barokknak, de a belvárosi plébánia-templom nekünk azt bizonyítja, hogy ezeknek a stíluskorszakoknak mindegyikében fejlett művészeti kultúra színhelye volt ez a város. A belvárosi plébánia-templom újjászületett a tatárjárás után s túlélte a török megszállását, de majdnem áldozatul esett a századelejei városrendezésnek. Az Erzsébet-híd építésekor a régi zeg-zúgos pesti Belváros egész Utcasorai kerültek lebontásra s közöttük olyan jellegzetes épületek is, mint a régi Városháza és a piaristák régi rendháza. Helyükön széles utat (Szabadsajtó-út) nyitottak az Erzsébet-híd felé a Rákóczi-út és Kossuth Lajos-utca meghosszabbításában. Ez az útvonal súrolta a templom déli falát és a híd felé emelkedő színvonalával, szépészeti szempontból méltán kifogásolbatóan, mintegy gödörbe szorította magát a templomot. Ezért komoly tervek merültek fel a régi plébánia lebontására, ami mérhetetlen kár lett volna, vagy esetleges felemelésére, ami pedig beláthatatlan veszélyeket rejtett volna magában. Mégis győzött a pestieknek erős ragaszkodása ősi egyházukhoz: a templom megmaradt régi helyén s a sors úgy akarta, hogy túlélje magát a sokkal újabb Erzsébet-hídat is. Ha a belvárosi plébánia-templom főbejárata előtti lépcsőkön felmegyünk, az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél állunk. Ez a híd egykor a főváros és az ország egyik legnagyobb büszkesége volt. 1898-1903-ig építették s abban az időben 290 méteres egyetlen ívével az európai kontinens legmerészebb és legnagyobb egyívű folyami hídja volt. Budapest lelkiismeretlen »védői« az ostromkor ezt a technikai remekművet sem kímélték s 1945. január 16-án a többi Duna-híddal együtt felrobbantották. Ma már csak pesti oszlopai állnak, maga a híd a Dunába roskadt s budai hídfője is ledőlt. Szerepét egyelőre a már említett ideiglenes és időleges Petőfi-híd pótolja. Újjáépítése körül sok vita folyik, mert arról is sző volt, hogy északabbra tolják, vagy, hogy ferdén vezetik át a Duna felett. Az első megoldás újabb városrendezési problémákat rejt magában, a második esztétikai szempontból kelt élénk ellenkezést úgy, hogy mindinkább előtérbe kerül az a gondolat, hogy mégis régi helyén építik meg.
