Pest-budai útikönyvek - Budapesti Negyed 45. (2004. ősz).

GAAL GYÖRGY A tudós palótz (1083-1804)

Összesen hat kötet jelent meg, ha nem is az ígért havi rendszerességgel, a Pest-Budára szakadt palóc, Furkáts Tamás „Monosbélben lakó sógor urához" írt leveleiből. Vitték is, mint a cukrot, I Iartleben könyvesboltjából a tizenöt krajcáron adott füzeteket, mert a város polgárai - nemcsak a dámák és a gavallérok, hanem az iparosok, kereskedők, kocsmárosok, szolgálólányok is - magukra ismertek az eleven, mulatságos történetekben. A levelek írójáról csupán annyit árul el a szerző, hogy állandóan pumpolja a rokonát. („Ne rekessze bé az erszény száját, Sógor uram, mert a város drága.") Nyelvmestert kell például fogadnia, mert már a borbélyok is franciául társalognak (,,...a minap hozzám jővén, midőn azt mondotta: Bon zsúr! úgy megijedtem, hogy no, mert azt értettem, hogy megszúr"), meg a divatot is illik követnie. („Most egy módis három ölnyű kerekes kalapot vettem magamnak, hogy a hó a számba ne essen.") Mint korábban a jó öreg Gvadányi (a peleskei nótárius dörgedelmeiben), Gaal is ostorozza az idegen módit, de amikor beköszönt a szép idő, és a Városmajorban kacér fehérszemélyek promenádoznak, húszéves fejjel megértőbbnek mutatkozik: „...az ringekből kivágják az ujjokats mezételen karral fickándoznak, némelyek pedig ünget se viselnek, hanem gyönge fátyol ruhácskába öltöztetvén fel s alá sétálgatnak, hogy szépen nyött testeiknek gyönyörűségét nyilván megmutathassák." A tudós palóc riportszerűen tudósít mindarról, ami ebben a néhány hónapban Budán és Pesten történt. Fiterjedt a híre, hogy a Gellérthegy nemsokára tüzet fog okádni, ezért az emberek „oly félelembe vágynak, hogy a hidat a Dunábul már kivették", nehogy megégjen. Az új budai kórház felállításakor megjegyzi, hogy az nemcsak a szegény betegeknek lesz hasznos, hanem az orvosoknak is, hiszen az „ispitálban" nem vethetik a szemükre, „ha valakit a nyomorult világbúi jobbra kifittyentenek". A víg farsangi napokon a Fácántól a Rácvárosi Koronáig végigjárja a „bál-házokat", és szorgalmasan lárogatja a színielőadásokat is. A Pesti Ka raj cáros Teátrum nevű deszkagóréban, ahol „a tekéntetes urak a paszamántos ruhákban öltözött csizmadiákkal és szabókkal együtt virstléznek és söröznek", silány komédiákat játszanak. Jobban tetszett egy opera (bár „a muzsikások nemigen követték a Cherubini nevű compositornak gondolatjait"), a híres hegedűs, Csermák városmajori koncertje pedig tomboló sikert aratott. Beszámol a könyvújdonságokról is, egyebek közt egy angolból fordított műnk á ró 1, m c 1 y n ek címe: A tudomány, mely általa házigazdák a bűd ós férgeket és bolhákat kiirthatják. Ajánlaná a sógornak, de nem biztos, hogy „a magyar polockák és bolhák az anglus orvosságok szerént magokat alkalmaztassák". Saját füzeteinek népszerűségét lépten-nyomon tapasztalja. Amikor betér egy vendéglőbe, a „traktér" rákiált a feleségére: „Te Panna! nagy porciót