Pest-budai útikönyvek - Budapesti Negyed 45. (2004. ősz).

MEGYERY ELLA Budapesti notesz (1937)

Budapesti notesz (1937) MEGYERY ELLA „Isten veled, Budapest, te édes..." Ismerik Vas István és Ránki György sanzonját, Melitta búcsúdalát az Egy szereiéin három éjszakájá-bóV. „Pannónia szálló és Vadászkürt, / (), a disztingvált különterem! / Pertis hegedűje, jaj, hová tűnt? / Es a Grill, a kis Parisien?" Könyvének megjelenésekor, 1937-ben, Megyery Ella nem sejthette, hogy Budapest néhány év múlva romokban hever, a mai olvasó maga tehet róla, ha ezt a franciás könnyedséggel megírt „társasági" útikalauzt lapozgatva megérinti az „Isten veled, édes életünk!" hangulata. A szerző „kézenfogó jótanácsokkal" akarta ellátni az idegent, a vendéget, aki „a világ valamelyik sarkáról" elindult Budapest felé, és úgy látszik, volt igény a jó tanácsaira: a Dante még ugyanabban az évben franciául is kiadta (a kitűnő Gara László fordításában), 1941-ben pedig angolul és olaszul is megjelentette a Budapesti notesz-t. Megyery Ella, aki 1889-ben született, költőként kezdte pályáját, majd a Pesti Hírlap munkatársa lett. Bejárta egész Európát és Észak-Afrikát, több útirajzot írt {Világvándora hercegnő, 1928; Római notesz, 1929; Istenek, fáraók, emberek, 1935; Velencei notesz, 1937). A második világháború után Portugáliában és az NSZK-ban élt, az emigráció (szélső)jobboldali köreihez tartozott. 1962-ben halt meg. Kicsit affektált, kicsit kékharisnyás, de egyéni hangú és szórakoztató útikönyvéből bőséges szemelvényeket adunk.