Pest-budai útikönyvek - Budapesti Negyed 45. (2004. ősz).

SZERB ANTAL Budapesti kalauz (1935)

Szerb Antal, akit Teleki Pál friss „numerus clausus"-ának mámorában nem vettek fel rögtön az egyetemre, ám végül az „olvasható irodalomtörténet" (Kolozsvári Grandpierre Emil) feltalálójának bizonyult, már túl volt Magyarirodalomtörténeté-nek pályadíj-sikerén és megjelenésén, amikor Löbl Dávid és fia nyomdája és kiadója vállalta egy új Szerb-mű megjelentetését. A Löbl-nyomda akkor a Nagymező utcában volt, a mai Thália Színház melletti házban. Kisüzem néhány emberrel, ám azok héberül és görögül is tudtak szedni, latinul meg pláne. A Löbl-família olyan vállalkozás volt, amely kulturált vevőkör számára akart dolgozni, de nem vetette meg az üzletet sem. Faludy Villon-verseit például „bevállalta" Löbl-Lándy 1937 könyvnapján, és „nyert": az a kiadás, amelyet Kolosváry-Borcsa Mihály 1944. június 16-án kétszázötven külföldi és magyar író félmillió kötetével együtt ünnepélyesen bezúzott, már a 11. volt. Aminthogy Dél-Amerikában is elvállalta Lénárd Sándor eszelősnek tűnő vállalkozását, a latinra fordított Micimac/'(9-t. Igaz, csak kétszáz példányt nyomott belőle a Völgy a világ végén orvoszenész-filozófusa részére, de ezeknek alapján az oxfordi és cambridge-i ítészek beleszerettek a könyvbe, és az angol kiadók százezer példánynál is többet adtak el belőle, lévén a latintanítás alapvető segédeszköze az angolszász iskolákban. 1950-ben Löbl Dávid fia, Lándy Dezső is jobbnak látta elmenni az országból, mint a világháború előtt Faludy. (Aki viszont már útban volt Recsk felé.) Zsebében egy József Attila-kézirattal, amely a nyomdában maradt, mert a szerző késve, az utolsó pillanatban adta le. Lándy 1 )ezső a dél-amerikai magyaroknak és németeknek árult anyanyelvükön könyvet, alighanem menekült izraelita vallású magyaroknak és németeknek, továbbá nyilasoknak és náciknak is. (De hát Faludy Villonját is két, 45 után veszedelmes antiszemitának minősített színésznő népszerűsítette és árulta a 37-es könyvhéten: Muráti Lili és Fedák Sári. Egyiküknek ajánlatos volt emigrálni, a másiknak pedig ott kellett hagynia a színpadot, de még a szabad életet is egy időre. .A versszeretet azonban, úgy látszik, egységbe foglalta őket.) 1976 szeptemberében az Irodalmi Üjság-ban Lándy Dezső visszaemlékezett három eltávozott barátra: Szerb Antalra, Devecseri Gáborra és Szabolcsi Bencére. Szerb Antalt Lándy még gyerekkorából ismerte. A házban laktak a valamivel idősebb Szedő fiúk, az Utas és holdvilág alakjainak modelljei. Egyikük irodalmár volt, latin himnuszokat fordított, a másik festőnek vagy zenésznek készült; végül mindketten szerzetesi fogadalmat tettek. Asztaluknál több tehetséges fiú is ült: Juhász Vilmos, // megváltás felé című vallásfilozófia és különböző földrajzi-történelmi könyvek szerzője, egyben lexikonszerkesztő Benedek Marcell mellett; aztán a háború áldozatává lett Sárközi György, a korszakalkotó magyar szociográfiai sorozat szerkesztője és