Nagyvárosi szegénység – Amerikában - Budapesti Negyed 26-27. (1999. tél – 2000. tavasz)

KASARDA, JOHN D A város ahol emberek élnek és dolgoznak: változó városok és elnyomorodó városnegyedek

alacsonynak mondhatók, ha a közép-nyugati és az észak-nyugati nagyobb városok központi negyedeinek adataihoz viszonyítjuk őket. A populációs jellemzők A fentiekben beszámoltunk azokról az elmúlt két évtizedben zajló folyamatokról, amelyek a szegény és a szociálisan elnyomorodó területek számának növekedését, illetve csökkenését eredményezték. A következő kérdés, amelyet megvizsgálunk, hogy vajon mi történt ezeknek a városrészeknek a faji/etnikai összetételével az elmúlt két évtizedben? A 4A táblázat a különösen szegény negyedeket, míg a 4B táblázat az elnyomorodott övezeteket mutatja be ebből a szempontból. Csak emlékeztetőül ismételjük, hogy különösen szegénynek számít az a térség, amelyben a népszámlálási körzet lakosságának 40 vagy annál magasabb százaléka élt a szegénységi küszöb alatt (1970, 1980 vagy 1990) a népszámlálás idején. Elnyomorodott övezetnek számítanak azok a népszámlálási területek, amelyek 1970-ben, 1980-ban vagy 1990-ben a szegény populáció, a munkanélküliség, az anyák által eltartott családok és a szociális segélyeknek való kiszolgáltatottság tekintetében egyidejűleg az 1980-as nemzeti átlag mutatójánál egy standard eltéréssel magasabbak. 4A táblázat A populáció nagysága a 100 nagyváros különösen szegény övezeteiben 1970-1990 között Populáció 1970 1980 1990 Összlakosság a különösen szegény övezetekben 2 690 970 3 833 288 5 495 852 (Az egész városhoz viszonyított %) 5,2 7,9 10,7 Nem latin fehér 501 129 559 772 850 078 (Az összes nl. fehérhez viszonyított %) 1,4 2,0 3,2 Nem latin afro-amerikai 1 743 828 2 469 776 3 147 239 (az összes nl. afro-amerikai %) 15,7 19,9 24,2 Latin-amerikai 408 072 740 156 1 306 977 (az összes latin-amerikai %) 9,8 12,3 15,4