Nagyvárosi szegénység – Amerikában - Budapesti Negyed 26-27. (1999. tél – 2000. tavasz)

KASARDA, JOHN D A város ahol emberek élnek és dolgoznak: változó városok és elnyomorodó városnegyedek

masztjuk alá az ezekben a körzetekben végbemenő változások szociális jellemzőit. Regionális szabályosságok Az első felismerések egyike az volt, hogy a szegénység és a kirekesztettség növekedése elsősorban az észak-keleti és közép-nyugati nagyvárosokra koncentrálódott, míg délen és nyugaton sokkal kisebb volt a növekedés. A nyugati nagyvárosoknak (például New York, Chicago, Philadelphia és Detroit) 1970-1980 között a különösen szegény traktusokban élő szegények számának növekedése szempontjából kétharmados a részesedése. A 3. táblázat 1970-ben, 1980-ban és 1990-ben a szegény, a különösen szegény, az elnyomorodott és a súlyosan elnyomorodott népszámlálási körzetek számát mutatja regionális megoszlásban. A táblázatból egyben kiolvas- ható a városi övezetek számának és arányának változása valamennyi elnyomorodási kategóriában. A középnyugati városokban valamennyi szegénységi és elnyomorodási kategóriában nőtt az övezetek száma és aránya. 1990-re majdnem minden második középnyugati nagyvárosi körzet lakosságának legalább a 20 százaléka, és majdnem minden ötödik körzet lakosságának a 40 százaléka a szegénységi küszöb alatt élt. 1980—1990 között a középnyugati nagyvárosok különösen szegény körzeteinek száma megkétszereződött. Az elnyomorodott övezetek száma majdnem ugyanennyivel növeke- dett, hiszen 1970-ben Közép-Nyugaton negyven belső városrészből még csak egy, 1990-ben pedig már ötből egy minősült elnyomorodott övezetnek. Az elnyomorodott övezetek száma a középnyugati városokban abszolút értékben az 1970-ben mért 91-ről 1990-ben 722-re növekedett. A súlyosan elnyomorodott övezetek száma az 1970-ben mért 53-ról 1990-ben 209-re növekedett, és ez (26 eset kivételével) 1970-1980 közé esett. Az egyes városok összevetéséből kitűnik, hogy Közép-Nyugaton a szegény és az elnyomorodott övezetek tekintetében Detroit vezette a sort. 1970-ben a detroiti körzeteknek csak 29 százaléka számított szegény övezetnek (ahol lakosságának 20 vagy annál nagyobb százaléka élt a szegénységi küszöb alatt). A detroiti szegény övezetek aránya magukhoz a városokhoz viszonyítva az 1980-ban mért 48 százalékról 1990-re 75 százalékra emelkedett. A különösen szegény övezetek aránya pedig az 1970-ben mért 4-ről 1980-ben 45-re, majd 1990-ben 133-ra nőtt. Ez százalékos kimutatásban azt jelenti, hogy 1970-ben a városi övezetek 4 százaléka, 1990-ben viszont már 37 százaléka tartozott ebbe a kategóriába. A súlyosan elnyomorodott