Nagyvárosi szegénység – Amerikában - Budapesti Negyed 26-27. (1999. tél – 2000. tavasz)

MIKE DAVIS Los Angeles az erődváros: A városi tér militarizációja

Félelem a tömegtől Agyakorlatban a városi tér militarizációja sokkal előrébb tart, mint teoreti­kus reprezentációi. Ez azonban nem jelenti azt, hofry az erődvárosnak nin­csenek védelmezői. Charles Murray a nyolcvanas évekjólét-ellenességének par excellence ideológusa nemrég vázolta fel a kilencvenes évek kiújult város­szegregációjának ambiciózus védőbeszédét. A New Republic-bcn (amely egy­re inkább a szegényekkel szembeni bosszú elméleti folyóirata) Murray azt állítja, hogy -A háziurak, „a társadalmi jólét sokat rágalmazott ereje ebben az országban", és nem a rendőrök fogják megnyerni a drogok elleni háborút. A növekvő számú óvárosi drogfogyasztó raktározására szolgáló börtönök építé­sének elriasztó árai miatt Murray inkább a társadalmi és térbeli elkülönítést szorgalmazza. Háromosztatú stratégiája szerint a munkáltatók, vizeletmin­ták alapján, szabadon kirúghatnák drogfogyasztó alkalmazottaikat; a szülők, bizonyítékokra alapozva, kivehetnék gyermekeiket a drogok által fertőzött iskolákból; a legfontosabb pedig, hogy a háziurak kezeskednének a környé­kek „tisztaságáról" azzal, hogy kitiltják a „nem megfelelő személyeket". Más szavakkal Murray azt javasolja, hogy állítsák vissza a munkáltatók és a háziurak jogát a szabad diszkriminációra, „anélkül, hogy indokolniuk kel­lene önkényes döntésüket." A városi Amerika csak akkor találhat vissza az aranykor harmonikus önszabályozó társadalmához, ha hagyjuk, „hogy az ilyen gondolkodású emberek... irányítsák és formálják a maguk kis világát", és hagyjuk, hogy a háziurak természetes ösztönüket a „jó lakók élni hagyá­sában, a rosszak elzavarásában" éljék ki. Murray kétségtelenül büszke Los Angeles minden olyan kertvárosi lakójára, aki igyekszik a magagemeinschafí­ját elkeríteni. Ugyanakkor érzéketlenül elfogadja, hogy az alsóbb osztályok — amelye­ket szerinte „cracket szívó leányanyák" és „Uzival mászkáló fiatal férfiak" jellemeznek — még inkább kitaszítottá válnak. „Ha ezen elképzések meg­valósításának az az eredménye, hogy a férgese néhány hiperagresszív anti­szociális kerületben tömörül, akkor legyen így." Feltehetően olcsóbb lesz az olyan pária társadalmak őrzése, ahol mindenki eredendően egy veszélyes osztály tagja, mint százezrek egyénenkénti elfogása és bebörtönzése. A többség „drogmentes övezetei" logikus következményként szükségessé teszik a kriminalizált kisebbség társadalmi szemétlerakóhelyeit. Ez az újjáélesztett Jim Crow-törvénykezés, amelyet eufemisztikusan „helyi ön­tisztulásként" reklámoznak, el fogja szigetelni a városi középosztályt az aj­tajukon túl fekvő New Jack Citytől. A térbeli diszkrimináció hadjáratában a kortárs építészet és a rendőrség céljai különös módon a tömeg irányítása körül csoportosulnak. Murray és

Next

/
Thumbnails
Contents