Nagyvárosi szegénység – Amerikában - Budapesti Negyed 26-27. (1999. tél – 2000. tavasz)

MIKE DAVIS Los Angeles az erődváros: A városi tér militarizációja

A King Center és három testvére (mindannyian a Panopticon-téma variációi) a várakozásoknak megfelelően aranybányának bizonyult: bérelhető négyzetméterenként átlagban több mint 3150 dolláros áruforgalmat mutatnak, kertvárosi megfelelőik 1800 dollárjával szemben. Haagen ezenfelül sokszoros nyereséget kaszált be adókedvezményeken, szövetségi és városi pályázatokon, a rengeteg ingyen reklámon, építési támogatásokon és hatvan-nyolcvanéves földbérieri jogokon. Nem csoda, ha dicsekszik: „Bebizonyítottuk, hogy az egyetlen szín, amelyik az üzletben számít, a zöld. Nagy lehetőségek és nagy pénzek vannak Amerika hasonlóan lepusztult és elhagyatott óvárosi területeiben." A Gazdagok biztonsága A városi építészet biztonsághajszoló logikája az értékes ingatlanaikat és fényűző életmódjukat elszigetelni igyekvő gazdag Los Angeles-i környékeken éri el legalapvetőbb kifejeződési formáját. A luxusingatlanok a város határain kívül gyakran képesek védőfalakkal körülvett, őrzött bejárókkal, magánrendőrséggel, sőt magánutakkal is rendelkező „erődvárosokba" tömörülni. Egy helyi lakos meghívása nélkül egy átlagos polgárnak gyakorlatilag lehetetlen belépni Hidden Hills (San Fernando Valley nyugati részén), Bradbury (San Gabriel Valley), Rancho Mirage (a sivatagban) vagy a Palos Verdes lakópark (Palos Verdes félsziget) városaiba. A kilencszáz lakosú, tízmérföldnyi elzárt magánúttal rendelkező Bradbury például olyannyira megszállottja a biztonságnak, hogy a város három hivatalnoka nem válaszol a sajtó telefonhívásaira, mondván, „ahányszor megjelenik valami cikk..., felhívja a figyelmet a városra, és megnövekszik a betörések száma". Hidden Hillsben, amely a falak mögött olyan, mint egy igazi Norman Rockwell festmény, nemrégiben erősen megoszlottak az indulatok egy legfelsőbb bírósági határozatot követően, hogy ugyanis építsenek negyvennyolc lakást az idősek számára a város kapuin kívül eső elhagyatott telekre. A város befolyásos háztulajdonosi szövetségének gyűlésein (olyan tagokkal, mint Frankié Avalon, Neil Diamond és Bob Eubanks) a döntés érvényesítésének ellenfelei vehemensen azzal érveltek, hogy az öregek „odavonzzák majd a bandákat és a narkót". Eközben a régebbi gazdag városok, mint Beverly Hills és San Marino, korlátozták a belépést nyilvános létesítményeikbe, bizánci törvényekkel emelve láthatatlan falakat. San Marino, amely talán az ország leggazdagabb és legrepublikánusabb városa (85 százalék), hétvégére lezárja parkjait, hogy