Nagyvárosi szegénység – Amerikában - Budapesti Negyed 26-27. (1999. tél – 2000. tavasz)

MIKE DAVIS Los Angeles az erődváros: A városi tér militarizációja

Az utca csatatér, de nem azé a csatáé, amit várnánk. A Los Angeles Times sok évvel ezelőtt hozta le a sötét sztorit arról, hogyan kaparintotta meg néhány szórakoztatóipari cégcsoport és ingatlanmágnás a városfejlesztést. Tervük még mindig viták középpontjában áll, hogy ugyanis kisajátítással és magasabb adókkal takarítsák el Hollywood utcáiról a szegényeket (növekvő arányban közép-amerikai menekülteket), és lekaszálják a busás hasznot, amely abból származik, hogy a terüleret a nemzetközi turizmus csillogó szórakozóparkjává fejlesztenék. A Goldwyn Könyvtár és Gehry korábbi körbefalazott házai e stratégia értelmezésében afféle építészeti tűzgócok, a városmegújítás hídfőállásai. A körbe barikádozott, szárnyalóan fényes belsők köteteket mesélnek arról, hogyan fordít az amerikai építészet hátat a városnak a profit és biztonság kedvéért. A Panopticon Mall Az ehhez hasonló erődök célja azonban, az óváros más részeiben, a szegények fogyasztóként való visszahódítása. Ha a Goldwyn Könyvtár „a közérdek és a magánszektor együttműködési lehetőségeinek ragyogó példája", akkor Alexander Haagen áruház-gettói már világközi méretű példák. Haagen, aki karrierjét zenegépek árusításával kezdte Wilmington kiskocsmáiban, azzal szerzett vagyont, hogy benzinkútnak alkalmas saroktelkeket adott el olajtársaságoknak. Sok ilyen telket azóta már mini-áruházak létesítésével hasznosítottak újra. Ma az övé a legnagyobb kiskereskedelmi ingatlanfejlesztő cég Dél-Kaliforniában, amely több mint negyven bevásárlóközpontot mondhat magáénak, és Los Angeles délkeleti részén a „kiskereskedelem újraéledésének" országosan elismert impresszáriója. Talán Haagen volt az első nagyobb ingatlanbefektető az országban, aki kihasználta a kiskereskedésekben rejlő potenciális profitot. A wattsi lázadás után, 1965-ben, a déli-központi régióban működő maroknyi nagykereskedés elmenekült, a kis üzletek pedig a bankok diszkriminatív zálogpolitikája nyomán bezártak. Ennek következményeként hétszázötvenezer fekete és latin-amerikai vásárló kényszerült, még zöldségért is, távol eső szupermarkerekbe vagy közelebbi, fehérek lakta negyedekbe ingázni. Haagen rájött arra, hogy az a kiskereskedő, aki hajlandó visszatérni az óvárosba, nagyon magas áruforgalommal számolhat. Tudta, hogy a feketékben felgyülemlett a gyűlölet a városháza és a városfejlesztés több évtizedes, egyébként jóhiszemű gondatlansága miatt. Amíg a hivatal gyors volt, ha milliárdos ingatlanfejlesztőnek kellett földet szerezni a belvárosban, Wattsban évekig szerencsétlenkedett, és egyetlen üzletláncot sem volt képes odavonzani,