Nagyvárosi szegénység – Amerikában - Budapesti Negyed 26-27. (1999. tél – 2000. tavasz)

MIKE DAVIS Los Angeles az erődváros: A városi tér militarizációja

bűntől fertőzött MacArthur Patkós környéke visszavételére, utcáról utcára, sikátorról sikátorra". Míg a terület valóban jelentős drogpiac, elsősorban az autóval keresztülhajtó angolszász ingázók számára, a rendőrség nem csak a drogfüggő dealerekre és bandatagokra vadászott, hanem azokra az élelmes utcasarki árusokra is, akik a park környékét mozgalmas zsibvásárrá változtatták. A helyi termékeket, trópusi gyümölcsöket, gyerekruhákat és rovarirtó sprayt árusító maya asszonyokat tehát mint állítólagos narkó-terroristákat kasztlizták be. (Hasonló rajtaütéseket intéztek más dél-kaliforniai közösségekben az utcasarki „rabszolgapiacon" gyülekező latin-amerikai napszámosok ellen.) A végrehajtó hatalom, amikor kriminalizálta a szegények minden kísérletét arra, hogy a közteret a túlélés terepeként használják — legyenek azok Skid Row-i hajléktalanok vagy MacArthur parki árusok—, eltörölte az utolsó védőhálót is, amely a nyomort a katasztrófától elválasztja. (Kevés harmadikvilágbeli város ilyen könyörtelen.) Ezzel egyidőben a rendőrség, a helyi üzletemberek és háztulajdonosok buzdítására, megteszi az első tapogatózó lépéseket a teljes óvárosi közösségek kriminalizálására. Az LAPD egyes városrészek blokád alá helyezésére irányuló nyomasztó kísérletezéséhez az ürügy megint csak a drogok és a bandák elleni háború volt. A Pico-Union kerület nagy része, a MacArthur Park déli tőszomszédságában, 1989 óta karantén alatt van; „Narkómentes Övezet", ahová a lakók csak „törvényes elfoglaltság" céljából léphetnek be. A rendőrség az idősebb lakók és helyi politikusok pozitív visszajelzéseinek hatására bevett eljárássá tette a „zsákutca hadműveletet" más latin-amerikai és fekerék lakta környékeken is. 1989 novemberében (amikor a berlini fal leomlott) az LAPD Devonshire különítménye lezárt egy tizenkét épületből álló „drogoktól mérgezett" részt az északi San Fernando Valleyben. Hogy a forgalmat ellenőrizhesse, a rendőrség rábeszélte a lakástulajdonosokat, építtessenek saját pénzükön állandó helyi őrszobát. Húsz mérfölddel délebbre három négyzetkilométernyi feketék és latin-amerikaiak lakta területet változtattak beton útakadályokkal megrakott „natkőmentes" akadálypályává. Amilyen népszerűek az ehhez hasonló vesztegzárak — kivéve persze a gettóbeli fiatalokat körében, akik ellen mindez irányul —, elképzelhető, hogy a belváros túlnyomó része végül ilyen rendőrség-uralta „no-go" területekre lesz feldarabolva. A város alsó osztályai elleni háború hivatalos retorikája az egy generációval korábbi vietnami háborúéval cseng egybe. Az LAPD városrészek elleni blokádjai a gyanús lakosság „stratégiai gyűjtőkbe" zárásának aljas taktikáját idézik. Ennél is nyilvánvalóbb próbálkozás egyes Los Angeles-i középületek „védhető terekké" való átalakítása. A Watts Willowbrook gettó Mekongdeltájának mélyén az Imperial Courts Lakótelepet például lánckerí-