Nagyvárosi szegénység – Amerikában - Budapesti Negyed 26-27. (1999. tél – 2000. tavasz)

JAMES H.JOHNSON JR.-WALTER C. FARRELL JR. Újra tűz van

nagy munkafelvcvők jelenléte a tartós és koncentrált szegénységtől sújtott közösségekben. A kutatások azt bizonyítják, hogy az általános oktatási és szakképzési programok, amelyek nem kötődnek egy adott munkához, nem felelnek meg a színes bőrű szegényeknek, és valószínűleg nem fognak megfelelni a jövőben sem. A munkáltatók által kezdeményezett képzési programok ellenben rendkívül hatékony gazdaságfejlesztő eszköznek bizonyultak, különösen, ha ingyenesen ajánlják fel a leendő munkáltatóknak, a letelepítési törekvés részeként. Az ilyen programok hasznosnak bizonyultak Dél-Karolinában és Alabamában, hiszen a nagy munkafelvevőket ezekbe a korábban gazdaságilag hanyatló régiókba csalogatták. A programban részt vevő egyének közül az álláshozjutók számaránya rendkívül magas: a jelentések szerint 99 százalék. Negyedszer, ha sikeresen akarunk megbirkózni az országban a szegénység problémájával, az élenjáró gazdaságfejlesztési stratégiák nem lehetnek elszigeteltek. A gazdasági válsághelyzetben élő közösségek társadalmi hálózatánakjavítására tett erőfeszítésekkel egyeztetve kell őket végrehajtani. A belvárosi közösségek társadalmi hálózatának javítására indított új generációs társadalmi háttérprogramok példája az Éjféli Kosárlabda Liga (M.B.L.; Midnight Basketball League). A közelmúltban néhányan tagjai voltunk egy kutatócsoportnak, amely az M.B.L. működését értékelte Milwaukee-ban, Wisconsinban. Az eredmények szerint a program 1.) olyan menedéket biztosított, ahol a résztvevők és a szurkolók pozitív szociális tevékenységet folytathattak; 2.) n gang-ck tagjainak energiáir pozitív célra fordította; 3.) jelentősen növelte a programban részt vevők ambícióit az oktatás és a karrier rerén. Emellett, a mihvaukee-i rendőrség statisztikái szerint, a program működésének első évében a bűnözés aránya a célterületen 30 százalékkal esett vissza. A program ezeket a rendkívül jó eredményeket egy szerény, 70 000 dolláros befektetés árán érte el, ami durván két kisebbségi férfi egyévi fogva tartásának költségét fedezné. Nem kell banki befektetőnek lenni ahhoz, hogy felismerjük, az olyan programok, mint az M.B.L. sokkal többel járulnak hozzá a gazdaságilag elmaradt közösségek újjáélesztéséhez, mint bármely rendkívül népszerű büntető ésA'agy paternalizáló politika, amelyet a kormányzat minden szintjén gyakorolnak. Végül, az ország minden igazi erőforrását mozgósítani kell, ha az Egyesült Államokban meg akarjuk oldani a szegénység problémáját: az állami forrásokat, a közösségi alapú szervezeteket, az üzleti szektort, az akadémiai közösségeket, különösen az egyetemeket és főiskolákat. Hogyan lehet ezt a leghatásosabb és leghatékonyabb módon megtenni? Az kell hozzá, amit „négy C-nek" hívunk: kooperáció, kollaboráció, koordináció és tőke