Nagyvárosi szegénység – Amerikában - Budapesti Negyed 26-27. (1999. tél – 2000. tavasz)
THOMAS J. SUGRUE A városi szegénység szerkezete: a tér és a munka újjászerveződése az amerikai történelem három korszakában
A második világháborút követően a közlekedés és a kommunikáció fejlődése, az ipari technológia átalakulása, a regionális és a nemzetközi méretűvé váló gazdasági verseny, valamint az olcsó munkaerőt biztosító új globális piac megnyitása együttesen az amerikai iparvárosok ipari térképének átrajzolásához vezetett. A háború utáni autópálya-építkezések az 1940-es években a helyi és állami szintű gyorsforgalmi útépítéseket, majd 1956-ot követően a szövetségi kormány által finanszírozott autópálya-építkezéseket lendítették fel. Az autópályáknak köszönhetően mát nem volt fontos, hogy az ipari létesítmények a városközponthoz közel épüljenek, hiszen a termékek terítése nagy távolságokban is lehetővé vált. A munkáltatók szívesebben építettek egyszintes ipari létesítményeket, amelyeket viszont nem lehetett a sűrűn beépített városközpontokba telepíteni, hiszen ott nem volt szabad hely. Az új automata gépsorok telepítése — különösen az autóés a szerszámgépgyártásban — sok kis, versenyképtelen vállalkozást tett tönkre, s így rengeteg, szakképzettséget nem igénylő munkahely is megszűnt. Egyéb tényezők, például az adó- és a munkabér-kiadások csökkentéseié irányuló igyekezet miatt is vonzóbb volt a városon kívül telepíteni az ipari vállalatokat. Végül pedig a munkáltatók a magas munkaetőköltségek miatt is távoztak a belső városközpontokból, mett olyan régiókba költöztek, ahol kiaknázhatták az olcsó, szakszetvezettel nem rendelkező munkaerőt. 50 and Neighborhood Change. Chicago, Aldine Publishing Company, 1965., 39-41. old. A huszonnégy legnagyobb SAASAS közül 1980-ban Detroit az ötödik helyen állt a háztartások bevétele, hetedik helyen a szegénységi mutatók és huszonnegyedik helyen a munkanélküliségi ráta tekintetében. 1979 közepére Michigan állam egészére kiterjedt a recesszió. Lásd Mark C. Berger és Glenn C. Blomquisf: Income, Opportunities, and the Quality of Life of Urban Residents. In: Michael G. H. McGeary és Laurence E. Lynn, Jr., (szerk.): Urban Change and Poverty. Washington D.C., National Academy Press, 1988.97. old. A hozzáférhető adatok alapjón készült összehasonlító vizsgálatból világosan kiolvashatók a foglalkoztatottság, a szegénység és a faji szegregáció mintái a háború utáni Detroitban, amelyeket a többi északi városban is nyomon lehetett követni, so Számos, a városok hanyatlásáról írt tudományos munka úgy tekint a háború utáni városi ipar szerkezetében bekövetkező változásokra mint a gazdasági fejlődés elkerülhetetlen velejáróira. Ezek szerint tehát a technológiai változások, az iparosodás helyének megválasztása/az ipar kitelepítése nem egyéb, mint a piaci mechanizmusokra történő természetes válaszreakció, vagyis figyelmen kívül hagyják, hogy a korporációs döntések meghozatalakor milyen szerepet játszottak a munkaerő-politikai szempontok, illetve a faji kérdések. Lásd például Paul Peterson: Introduction: Technology, Race, and Urban Policy. In: Jhe New Urban Reality, 1-29. old. A regionális ipari hanyatlás általános tárgyalásáról lásd George Sternlieb és James W. Hughes, (szerk.): Post-Industrial America: Metropolitan Decline and Inter-Regional Job Shifts. New Brunswick, N. J.: Rutgers University, Center for Urban Policy Research, 1975.; John Kasarda: Urban Industrial and the Underclass. In: Annals of the American Academy of Political and Social Science 501, January 1989., 26-47. old.; Barry Bluestone és Bennett Harrison: Jhe Deindustrialization of America: Plant Closings, Community Abandonment, ond tbe Dismantling of Basic Industry. New York, Basic Books, 1982. Egy detroiti 1 972-es felmérés szerint a vállalatok a béreket és az adókat jelölték meg az első és második helyen, annak indokolásaként, hogy miért keresett a cég más telephelyet. Lásd Lewis MandelL Industrial Location Decisions: Detroit Compared with Atlanta and Chicago. New York, Praeger Publishers, 1975.
