Nagyvárosi szegénység – Amerikában - Budapesti Negyed 26-27. (1999. tél – 2000. tavasz)

JAMES H.JOHNSON JR.-WALTER C. FARRELL JR. Újra tűz van

őket, hogy a szociális és gazdasági mobilitás társadalmilag elfogadott útját válasszák, és elkerüljék a diszfunkcionális vagy antiszociális viselkedést. Akadémiai nyelven szólva, a közösségi alapú szerveződések hatékony mediátor-intézmények voltak. 1981-ben, amikor Reagan elnököt beiktatták, a közösségi alapú szerveződések mintegy 41 százaléknyi támogatást kaptak a szövetségi kormánytól. Az állami bevételek megosztásának programját azonban a kormányzat megszüntette, így Los Angeles és más városok a közösségi alapon szerveződő programok támogatásának radikális csökkentésére kényszerültek. Délés Közép-Los Angelesben és más belvárosi közösségekben a tizenéveseket sújtotta leginkább a közösségi alapú intézmények és védőháló-programok támogatásának elvétele. A kormányzat bűnözés ellenes politikája volt a második tetület, amelyen a konzervatív hozzáállásnak negatív hatásai voltak. A fiatalokat a diszfunkcionális viselkedéstől megvédő vagy már a rehabilitációt végző szociális programok lebontásával párhuzamosan az államok (a szövetségi kormány támogatásával) a belvárosok problémáit a büntetésvégrehajtó szervezeten keresztül próbálták megoldani. Kalifornia egykoron első volt a bűnözők rehabilitálásában. 1977-ben a.kaliforniai törvényhozás elfogadta a „Determinant Sentence Law"-t, amely egyebek mellett a büntetést (és kimondottan nem a rehabilitációt) tette meg a börtönbüntetés céljának; letöltendő börtönbüntetést írt elő korábban próbaidős cselekményekre, és drámai módon csökkentette azt a szintet, ahol próbaidős és amnesztiával szabadult elítéltek már visszakerülhettek a börtönbe. A törvény elfogadásának következtében a kaliforniai börrönökben fogva tarrottak létszáma 1980 és 1992 között robbanásszerűen, 22 ezerről 106 ezerre emelkedett, ami több mint 500 százalékos növekedés. Kalifornia, hogy ehhez a növekedéshez alkalmazkodjon, megnövelte hét meglévő börtöne kapacitását és tizenhárom új létesítményt építtetett; számuk így mára elérte a huszonötöt; emellett további hat javítóintézet van épülőben vagy a tervezés fázisában. 1987 és 1992 között a büntetésvégrehajtó intézményrendszerre költött összeg 70 százalékkal nőtt, az állam összes kiadásainál négyszer gyorsabban. Összehasonlításként: az oktatásra költött összeg 10 százalékkal nőtt ugyanezen ötéves periódus alatt. Ennél is szembeszökőbb, hogy Kalifornia költségvetésében a börtönökhöz irányított összeg az 1980-as 2 százalékról 1994-ben 9 százalékra növekedett. Becslések szerint „a börtönök 2002-re a kaliforniai költségvetés 18 százalékát fogják felemészteni, ha a fogva tartottak számának növekedése a jelenlegi ütemben folytatódik". Egy 1991-ben, az ország 277 állami börtönében ké-