Nagyvárosi szegénység – Amerikában - Budapesti Negyed 26-27. (1999. tél – 2000. tavasz)
MICHAEL B. KATZ A „kirekesztettek”
A metaforának fontos elemét alkotja az a nézet, amely szerint a kirekesztettek esetében új, eddig nem tapasztalt jelenségről van szó. Ezzel a szemlélettel szeretnék vitába szállni. Való igaz, hogy a városokban ma tapasztalható szegénység és a vele együtt járó problémák hihetetlen méreteket öltöttek, vagy ahogyan Nicholas Lemann állítja, a mai belső városrészek valóban „régi problémákat testesítenek meg, amelyek mára elszigeteltebben, sűrűbben és ennek eredményeként súlyosabban és nyilvánvalóbban jelentkeznek". Vannak, petsze, akik tagadják, hogy a körülmények példátlan egybeesése, együttes hatása okozza az amerikai belső városok szegénységét. Őket az aggasztja elsősorban, hogy az új „kirekesztettek" megjelenéséről szóló érvelések feltámasztják a „méltatlan szegényekről" hangoztatott régi nézeteket, amelyek igazolni akarván a kemény és megtorló intézkedéseket, az áldozatokat kárhoztatták a sorsuk alakulásáért, és amelyek eltakarni igyekeztek a gazdaság és a társadalmi rendszer által kitermelt megújuló, mindent felőrlő szegénységet. Hogyan jutottak erre a következtetésre? A folyamatosság elvéhez úgy, hogy olvasták a szegénységről vallott nézeteknek és az amerikai városok szociális állapotának a történetét. A folyamatosság elvét hirdetők hangsúlyozzák azt a kapcsolatot, amely a kirekesztettek helyzetének jelenlegi leírása és a városi szegénységről szóló disputák között felfedezhető. Rámutatnak arra — helyesen —, hogy az ideológia továbbélésére bőven van írásos bizonyíték, és hogy a kirekesztettekről folyó mai disputa nyelvezete a szegénységről folyó ősi amerikai vitákra emlékeztet. Örökzöld téma például az, hogyan lehet a szegény lakosságot különböző kategóriákba sorolni. Századok óta meg-megújuló kísérletek történtek a szegények kategóriákba sorolására és egyéni megkülönböztetésére. A 18. század vége előtt a szegényekkel foglalkozó törvényhivatalnokok különbséget tettek „életerős" és „életképtelen" szegények közt. A különbségtétel nem erkölcsi ítélkezésen alapult, inkább azt az igényt tükrözte, hogy a szűkös források szétosztását valamilyen mércéhez akarták kötni. A gyakorlatban ugyanakkor senki sem tudta pontosan meghúzni a határvonalat. A szegénység és az enyhítésére fordítandó költségek növekedésével szembesülve a 19. századi írók a korábbi életerős és életképtelen besorolás helyett az érdemes és érdemtelen szegények morális kategóriáit állították fel a szegények közti különbségtétel céljából. 7 6 Nicholas Lemann: The Promised Land: The Great Black. In: Migration ond How it Chonged Americo. New York, Alfred A. Knopf, 1991.344. old. 7 A téma tárgyalása során a Jhe Undeserving Poor: From the Wor on Poverty to the Wor on Welfore című könyvemre (New York, Pantheon, 1989) és az általam szerkesztett Jhe „Underclass" Debate: Views from History (Princeton University Press, 1 993) című könyv bevezetőjében és összefoglalójában elmondottakra támaszkodnak. A teljes idézet ezekben a művekben található.
