Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

MŰVEKRE VÁRVA - MOLNÁR GÁL PÉTER A sültgalambra váró város

Mihez fog, aki idehozza? Hol kezdi el? És mi lesz a vege: neki és a milliárdjának? A tél vége még el se múlott és Molnár Ferenc Genfből megtért közénk. Az arcán az ifjúság, amelyet magával vitt. A holmija közt sok szép könyv, néhány válogatott ap­ró szobor, egy-két kép is és kézírásban egy kész regény: Az éhes város." {Budapesti Napló, 1901. május 12.) Dr. Neumann Mór orvosdoktor az ifjú újdondászt — fiát — a József körút 83-ból átköltözteti jogot tanulni Genfbe, az Ave­nue de Florrisard 12. második emeletére, Reverchon tanár féleségének, Mme Cons­tance-nak a panziójába. A joghallgató ott írja a pesti regényt. Svájcnyi távolságból világosabban rálátni Pestre. Azután elunja Genfet. Párizsba szökik barátjához, Fciks Jenőhöz, aki a Rue Jacobon lévő Hotel Ja­cob ötödik emeletén lakik. Beveszi magát Molnár a szállócskába, hogy befejezze Az éhes várost, a székesfőváros gunyoros kró­nikáját, a szarkasztikus pannót, ahol ezer­milliónyi pénz bolondítja meg a rendkívül józanokat, letérít az erény útjáról, szemér­metlen tolakvásokra késztet úri embere­ket, akik képesek lesznek pénzétvágyuk­ban a kaszinó becsületbíróságán olyasmi­ket állítani, amikről mindenki tudja, hogy nagy, kövér valótlanság. 23 esztendős Molnár a regény megjelen­tékor. Korához mérten érett írás. Fiatalsá­gához képest öregesen rezignált. 23 éves lapszerkesztők irodalmi becsvágyukban inkább romantikus lovagdrámát írnak versben, öt felvonásban, nem pedig mora­lizáló társadalmi körképet. Amikor megje­lenik, 23. Amikor írja, 17-18. 1895-96-ban jurátus a genfi egyetemen. Hazautazik az elkészült kézirattal. Soha­sem megy vissza az egyetemre. Sohasem fejezi be tanulmányait. Nincs mit tanulnia. 1897-ben beindul a Budapesti Napló a Pesti Naplóból kivált erőkkel. Molnár a Pes­ti Napló volontőreként vonatozott Genfbe. Vissza már a Budapesti Naplóhoz jött mun­katársnak, az Andrássy útra. Ugyanezen évben megnyílik a Vígszín­ház, Molnár későbbi színműveinek fészke. S ugyanebben az esztendőben kerül nyilvánosságra Nobel Alfréd 35 millió ma­gyar koronát érő végrendelete. Az évente kiosztásra kerülő díj összege megbizserge­ti a pesti kávéházi éhenkórászokat. Szeret­nének kedvezményezettek lenni, részt kapni a fegyvergyáros vagyonának kama­taiból. Budapest kitartóan várakozó város. 1901-ben már évtizedek óta vár jószeren­cséjére. Előbb Petőfit várja vissza Seges­várról — és a túlvilágról. Kossuthot várja Turinból, de csak a hamvai jönnek haza, meg Ferenc fia. Várják azután a jobbra for­dultat, a csudát, a sültgalambot. Molnár regényének látszathőse Orsovai Pál, „teljesen jelentéktelen figura. Olyan rendes Váci utcai és Andrássy úti arc." Igazi hőse azonban maga a város. Orsovai csupán egy nulla a város összla­kosságának létszámához képest. Nincs ar­ca. Nincs pénze. Nincs műveltsége. Csak kellemetlen származása van — eredeti ke­resztneve Izidor, de genere Holländer —, van továbbá nagyzolási kedve és világiro­dalmi rokonsága. Lucien Rubempré, a Holland-Magyar Bank jellegtelen jcllemtelenje. Julien Sorel, a Váci utcai korzóprome­nádról.

Next

/
Thumbnails
Contents