Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

MŰVEKRE VÁRVA - SÁRMÁNY ILONA Ecset által homályosan — Fővárosok és festőik

egy újabbat, újfent a Gellérthegy tetejéről, tág, felhős éggel, távolban a szélesen elnyúló várossal, és az előtérben egymásnak dőlő, virágzó, kócos napraforgókkal. A reformkori kereskedővárosnak volt egy magyar festője is, Barabás Miklós, aki 1843-ban több akvarellt is készített a pesti Duna-partról. Lapjai könnyed kézzel megfestett levegős veduták, de nélkülözik azt a technikai tökélyt, kompozicionális biztonságot, amely Alt vedutáit jellemzi. Barabás számára ezek az akvarellek kirándulást jelentettek egy általa ritkán művelt műfajba, így némi bizonytalanság érződik a lapokon, hiányzik róluk a fény-árny játék dinamizmusa, csakúgy, mint a friss, ragyogó színek. Ennek ellenére ezek a Barabásakvarellek a magyar reformkori vedutafestés legjelentősebb darabjai. Ez a műfaj láthatólag nem volt a még gyermekcipőben járó magyar műgyűjtés kedvenc zsánere, így nem késztette a fiatal festőket arra, hogy specializálódjanak rá. A kiegyezés utáni, immár nagyvárossá fejlődő Budapest már kimarad Alt munkáiból. Megbízásai Bécsben tartják vagy az osztrák Alpok és Itália tájaira küldik. Furcsa, de a magyar arisztokrácia nem fedezte fel a maga számára Alt művészetét, nem rendelt tőle virtuóz kastély-belsőket, mint 37. Ld. „Malerische Ansichten von Ofen und Pesth". Magyar kiadásának címe: „Festői Megtekintések Budára és Pestre". Verlag L. 1. Neumann, Wien. Gezeichnet von Rudolf Alt, litographiert von X. Sandmann. J. Rauch nyomdája, Pest, é. n.; és „Pest und Ofen". Verlag von C. A. Hartleben. Illustriert in 32 Originalzeichnungen von Rudolf Alt, litographiert von Xaver Sandmann, gedruckt von Johannes Rauch. Pesth, 1845. 38. Ligeti Antal 1864-ben festett egy nagyméretű látképet a városról, déli irányból, a pesti oldal felől. Ezt a képet, mely például az osztrák- cseh arisztokrácia. A bécsi kiadók többé nem voltak érdekeltek Budapest megfestetésében (a fényképészet is konkurenciát jelentett), így a nagyváros festői szegleteit nem volt, aki mcgr 38 resse. Az ötvenes évek még szárnyra bocsátott egy nagy vállalkozást: 1859-ben jelent meg, immár magyarul, Hunfalvy János szövegével a Budapest és környékecímű album, melyet Ludwig Rohbock acélmetszetei il39 lusztráltak. Rohbock még mindig a század első felének romantikus realizmusához kötődik, és a lehető legfestőibb látószögből igyekszik megfesteni a várost, vagy különleges fényhatásokat választ, hogy romantikusabbá tegye a látványt. Kedves példa erre az a Lánchídról rajzolt lap, melyen a budai hídfő egyik oroszlánja előtt őrt álló katonát két lovas bajtársával éjszakai megvilágításban, holdfényben örökíti meg, háttétben a Duna csillámló tükrével és a felhők közül előbukkanó holddal. Talán a legfestőibb lap a Gellérthegy tabáni lejtőjéről készült: úgy sikerült összesűrítenie a Ráczváros, a Tabán és Pest templomtornyait, hogy a város szinte a „száztornyú Pest-Buda" illúzióját adja. A kiegyezés után Magyarországon alábbhagyott az ötvenes évekre és a hatvasokkal inkább tájkép, mint városkép (Buda és Pest messziről látszik, és igen elmosódottan) a Főváros 1887-ben vásárolta meg. (ld. Gábor Eszter: Az 1884-85. évi Budapesti Látképpályázat, ks hungorica, 1991/2. 203. old. 39. Ludwig Rohbock litográfiáit Budáról és Pestről több albumban is kiadták. Pl.: Ungarn un Siebenbürgen. Darmstadt, 1856. (Ez a munka magyarul is megjelent.) Továbbá: Budapest és környéke. Pest, 1859., Hunfalvy János előszavával.