Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

MŰVEKRE VÁRVA - SÁRMÁNY ILONA Ecset által homályosan — Fővárosok és festőik

motívuma a századelő szimbolista esztéticizmusának, s Prága ideális díszlete volt ennek az életérzésnek. Egy okkal több arra, hogy művészei rajongjanak érte. A havas Prága téli csendje Schikaneder mellett más festőket is megihletett. Vojtëch Preissig (1873-1944) poétikus litográfiája a behavazott Hradzinnal és az előtérben a száraz faágon összebújó, fázó vere35 bekkel szép példája ennek a témának. A Hradzin sziluettje, alatta a Szent Miklós templom monumentális kupolájával és a Károly-híd kaputornyának gótikus tömbjével ekkorra már egyértelműen a város emblémája lett. Folyóiratok fejlécén — Zlata Praha —, plaketteken — Stanislav Sucharda munkái — és plakátokon szerepelt. A fiatal, 1906-07 körül fellépő avantgárd festőgeneráció sem lett hűtlen szeretett városához. Jan Konupek vagy Bohumil Kubista erőteljes kompozíciókban örökítették meg a várost. A nevéhez illően kubisztikus stílusban festő Kubista például többször is megfestette a „Száztornyú Város" képét, jellegzetesen monokróm földszínekkel. A történelmi épületegyütteseket geometrikus idomokba tördelte, de a kép, a látvány mindig belül maradt azon a határon, ahol a jellegzetesen emblcmatikus városképi együttesek még jól felismerhetők. Prágát azóta is megfesti minden képzőművészeti stílusirányzat. Kokoschka varázslatosan dinamikus veduta-sorozatot festett róla; van szürrealisztikus Prága-kép 35. A kor népszerű kismestere volt Viktor Stretti, (1878-1957), aki sok aquatinta technikával készült Prága-látképet, továbbá litográfiákat készített. és természetesen van szocreál vagy posztmodern Prága-kép is. A modern cseh festők valamiképp mindig megfestették viszonyukat városukhoz, melyet, ha rejtőzködve is, de mindig áthatott a szeretet.

36 Budapest portréi A reformkori Pest-Buda összehasonlíthatatlanul rosszabb esélyekkel indult a versenyben, hogy megnyerje magának a kor legjelesebb vedutafestőit. Buda szerény barokk kisváros volt a Várhegyen, és a lábához simuló városrészek még nála is kevesebb művészi értékkel bíró épülettel dicsekedhettek. Pest épülőben lévő, lármás és poros, pezsgő forgalmú kereskedőváros volt, jelentéktelen barokk múlttal és figyelemre méltó klasszicista jelennel, ami viszont az akkori szem számára túlságosan modernnek, prózainak és kimondottan festőietlennek tűnt. A Múzsák közül leginkább Thalia volt otthon ebben a kettős városban, aki ekkor itt még két nyelven beszélt, németül és magyarul. A népesség, főként Pesté, gyorsan gyarapodott, többsége elsőgenerációs városlakó volt, akinek nemigen kellett egy már meglévő, kikristályosodott helyi kulturális hagyományhoz igazodnia. Épp ellenkezőleg: magának is munkálkodnia kellett az éppen sarjadzó nemzeti, városi kultúra megteremtésén. A kétezer éves város történelme ekkor még szinte láthatatlan volt, régészeti leletek formájában még a föld alatt szunnyadt, 36. Napjainkban is virágzik az utcai festők, grafikusok veduta-festő iparága Prágában. Mindenütt megtalálni őket a városban, ahol a turisták megfordulnak, és a jelek szerint egészen tisztességes forgalmat bonyolítanak le, akárcsak Velencében.