Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

MŰVEKRE VÁRVA - SÁRMÁNY ILONA Ecset által homályosan — Fővárosok és festőik

adott napon; a bolt előtt tereferélőket, az ablakon kinéző öregasszonyt („Fenstergucker" — ez a bécsiek tájszava erre a népszerű foglalatosságra), a kecses fiatal lányt, aki a kalapját fogja, hogy le ne kapja a szél, a kisiskolás után loholó kutyát. Alt számára ők mind épp annyira az utcához tartoznak, mint a kerek tornyos sarokerkély vagy a kovácsoltvas gázlámpás. Alt nem építészeti festő, hanem városfestő; számára a teljes látvány, a házak és a házakban, utcákon zajló élet a maga banalitásában és festői spontaneitásában együttesen jelenti a várost, amivel nem tud betelni. Talán ez, az akkor már rég letűnt biedermeier világlátásból származó ritka tradíció, ez a feltétlen életszeretet, melynek van báRudolf Alt: A Stephanskirche torsága vállalni az idillt is, ez az, ami Rudolf Ludwig Hevesi: Rudolf Alt, Bécs, 1911 Alt vedutáit annyira megkülönbözteti a