Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

SUSAN ZIMMERMANN Szubjektív metamorfózisok

Szubjektív metamorfózisok Budapest sajátos metamorfózisairól akkor kezdtem először igazán gondolkodni, amikor kezembe került Nagy Lajos „Európai negyed Budapesten" című írása. 1931-ben ugyanis történt egy kísérlet arra, hogy a belvárosban az európaiság normáit minden szempontból kielégítő viszonyokat teremtsenek, s a razziák során sikerült is vagy kétszáz koldust elűzni a tervezett cityből. A mostani utcákat járva természetesen tisztában voltam azzal, hogy nem beszélhetünk egyszerűen a koldusok vagy a múlt visszatéréséről, ezért a jelenséget magamban inkább a metamorfózis szóval illettem. És valóban, az a fiatal hölgy, aki másnap ottlétemkor beállított a fodrászüzletbe, hogy színes műanyag hátizsákjából fehérneműt árusítson, külsőre szintén nem emlékeztetett a századforduló vagy a harmincas évek házalóira. „Mostanában mindennap jönnek a legkülönfélébb és legfurcsább dolgokkal" — mondták a fodrászlányok. Vajon milyen körülmények voltak egykor és ma, azok, amelyek között a budapesti társadalom szétesésének bizonyos jelei oly jól megfigyelhetők? Kellene erről írni egyszer, gondoltam. Egyre többször támadt fel bennem az érdeklődés Budapest metamorfózisai iránt. Ebből a szempontból fontos volt számomra például az a nap, amikor a Városházán felavatták a századelő híres polgármesterének, Bárczy Istvánnak a szobrát. Az eseményen szép számmal képviseltette magát az értelmiség — buzgón forgolódva nemcsak a közgyűlés ünnepi fénybe vont nagytermében, hanem a Városháza politikai holdudvarában is. Mármost tudnivaló, hogy Bárczy annak idején felkészült és progresszív reformerek egy csoportjával vette körül magát, s bár kedvezőtlen körülmények között, de végrehajtotta az égetően szükségesnek vélt várospolitikai változtatásokat, újításokat. Eszménye egy olyan várospolitika volt, amely „a fővárosi nép legszélesebb rétegcinek és ez alapon az egész polgárságnak érdekeit méltóan képviseli és érvényesíti", erre szolgáló eszközei pedig a községesítés és a törvényhatósági beavatkozás a gazdasági-társadalmi folyamatokba. Szembeszökő a metamorfózis a mai, „második polgárosodás" korszakával összevetve, amikor a privatizáció, a gazdasági folyamatok elszabadult mozgása, a hatóság gazdasági funkcióinak minimalizálása és a nagy többség érdekeinek háttérbe szorítása a jellemző.