Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

MAGÁNSZFÉRA ÉS VÁROSSZÖVET - GYÁNI GÁBOR Egy budapesti polgárcsalád 470 napja

zijátékot; de... hiába várakoztunk, üldögéltünk a kőparton; nem volt semmi látvány" (283). Szintén vissza-visszatérő nyilvános esemény az egyes fő vallási ünnepekhez, a húsvéthoz, a pünkösdhöz vagy a karácsonyhoz tartozó nyilvános ceremóniák világa. 1876. április 15-éről, Nagyszombatról szól a bejegyzés: „elmentünk... a körmenetet megnézendő" (363). Természetesen a búcsú sem maradt ki ebből a repertoárból „Kimentünk a mamáékhoz (Táncsics Mihályékhoz — Gy. G.), illetőleg előbb a józsefvárosi búcsút néztük meg a Templom (ma Horváth Mihály— Gy. G.) téren, volt látnivaló elég" (278). A korabeli pesti búcsúk, s ez magyarázat lehet a naplóban említett sok látnivalóra, a karneváli szabadosság jegyében zajlottak. Egy 1877-ben kibocsátott renelőr-főkapitányi hirdetményt idézve: „Több éven át tapasztaltatott, hogy búcsú alkalmával, különösen a Terézvárosban némelyek az utczákon és udvarokban pisztolyokkal lövöldöznek, és tűzijátékokat rögtönöznek", melyet a rendőrség ez után a legszigorúbban megtilt és ... ... 14 uldoz. Hasonló színházi eseményként funkcionált a korabeli Budapest polgárainak élményvilágában az olyan nem mindennapi nyilvános politikai reprezentáció, mint a Ferenc József uralkodásának 25. évfordulójára szervezett ünnepség, egy pártpolitikai fejlemény, vagy utcai politikai demonstráció. 1873 novemberében az uralkodó tiszteletérc rendezett nyilvános ünnepségekhez mintegy díszletként szolgál az éppen ezekben a hetekben egységesülő Budapest. A nem mindennapi látványosság Osorbáékat is magával ragadja, s legyőzi az ünnep politikai tartalmával kapcsolatos, a naplóban ugyan nem jelzett, de a Táncsics családban elvárható ellenérzéseiket. „Elhatároztuk, hogy este megnézzük a kivilágítást... Kocsira ültünk s a Hatvani utcánál leszálltunk. A színház igen nagyszerűen volt világítva (a Nemzeti Színházban ezen az estén díszelőadást tartottak — Gy. G.). Elmentünk a Hatvani-Úri utcán, Kr(istóf) téren, Váci utcán, Színház téren, hol a Haas-ház áll — Dorottya utcán, Lánchíd téren, hol a Ki(rály) domb (áll) — fényesek voltak stb. Jöttek Őfelségéik... Éljenek... Hazajővén a vacsora alatt elmondtuk, hogy mit láttunk, melyik utca s mely épületek voltak jobban, fényesebben kivilágítva stb" (121). De nem mulasztják el, hogy néhány nappal később a császár hatalomra kerülésének 25 éves jubileumi ünnepségeit is megtekintsék: „elmentünk sétálni, hogy a nagy takarodót meghalljuk és lássuk" (123). Merőben más természetű, aktuálpolitikai fejleményeket érintő és nyilvános rituálé formáját öltő események szintúgy bekerülnek Csorbáék látókörébe. Az első alkalom 1875. március 5-c, a néhány nappal azelőtt nyélbe ütött pártfúzió, valójában a Szabadelvű Párt létrejöttének „örömére" rendezett parádé. Vacsora után, szól a napló, „elsiettünk a fáklyásmenetet megnézendő: a Szerb utcán kiérve éppen arra mentek; hamar utánuk; roppant hosszú menet volt, a zenét nem is hallottuk, oly 14. Források Budapest múltjából II. 1873-1919. Szerk.: H. Kohut Mária. Bp., 1971.113. old.