Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)
MAGÁNSZFÉRA ÉS VÁROSSZÖVET - GYÁNI GÁBOR Egy budapesti polgárcsalád 470 napja
dot látogattak, vagy egész egyszerűen a várost nézték. Ilyenkor felváltva használták a propellert és a Lánchidat. Élményeiket az éppen csak egységessé váló fővárosról ezért túlnyomórészt Pest adta, a pesti oldalról kialakuló kép jelentette számukra Budapestet. Ez a kép a dinamikus, a folyton épülő és nagyvárosiasodó Budapest élményéből született; a budapesti identitás tapasztalati megerősítését a mindenkori új gyors befogadása, az egyre imponálóbb urbanitás mohó domesztikálása adta. Ez a késztetés munkál a nyilvánvaló érdeklődés mögött, mellyel Csorbáék a város új épületei, műszaki létesítményei felé fordultak. Ha a város tapasztalati univerzuma, mentális fogalma abból tevődik össze, amit a „bennszülöttek" számon tartanak, figyelmükkel kitüntetnek vagy amit használnak belőle, a percepció tárgyának leltárszerű számbavétele segítségünkre lehet a mentális térkép megszerkesztésében. S éppen erre nyílik mód az c tekintetben módfelett adatgazdag Csorba-napló alapján. 1873 tavaszáról való a bejegyzés, mely szerint: „A Lipót utcában megnéztük az Új Városházát" (27), melyet ekkor, tegyük gyorsan hozzá, még építenek, s majd csak mintegy két év múlva fejeznek be. 1874 januárjában, olvassuk, „melegen felöltözve útnak indulánk a lóvonatú kocsin a városba (sic!). 10 Az Erzsébet téri kioszkot megszemlélve átmentünk a Dorottya utcára" (130). A Hauszmann Alajos által tervezett, utóbb elpusztult épület alig néhány hónappal előbb készült el. De gyorsan reagálnak a Petőfi utcai Főpostára is, melyről megjegyzik: „nagyszerű épület" (143). Néhány héttel későbbről való a bejegyzés: „Elmentünk a szép Vámházig" (155), vagyis az Ybl Miklós tervezte, akkor még éppen épített neoreneszánsz palotaépületig. 1875 márciusában azon nyomban felkerekednek a frissen elkészült Városháza („nagyon szép") épületének tüzetes megtekintésére (268). Két hónappal később Soroksár felé veszi útját a házaspár. „Együtt mentünk a Viola utcán ki a Duna mellé, (ahol) ... a vasúti hidat néztük meg. Innen a vágóhídhoz mentünk megkérdezni, mikor lehet bemenni. Akár most is, monda (az) egyik őr. Na jó, akkor menj ünk be; egy szolga vezetett minket... Megmutogatott mindent; az istállókat, vágóhidat, próbavágóhidat — ez különösen igen díszes — stb. Borravaló adás után eljövénk" (280-281). A Budapesti Marhavágóhíd maga is egészen új építmény, 1872 nyarára készült el. A minden új objektum azonnali tapasztalati birtokbavételére irányuló törekvés a Margit híd átadási ceremóniáján való részvételükkel igazolható talán a legteljesebben. „Gyulával (Csorba Géza öccse — Gy. G.) lóvonatún mentünk az államvaspályáig (a későbbi Nyugati pályaudvarig — Gy. G.) ... Mentünk a Margit hídig... rengeteg hosszú ideig álltunk ott, anélkül, hogy valamit láthattunk volna, míg végre 1 órakor szabad volt a hídra mennünk; pompás, remek híd, nagyszerűen szép: közepéig mentünk s onnan a másik felén visszajövénk" (351). Nemcsak az új híd, hanem a lo. Bemenni a városba azt jelenti, hogy a Józsefvárosból a n. A magyar élelmiszeripar története. Bp., 1986.303. old. Belvárosba mennek.
