Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)
MAGÁNSZFÉRA ÉS VÁROSSZÖVET - GYÁNI GÁBOR Egy budapesti polgárcsalád 470 napja
megnyilvánuló gyakori érzelmi feszültség, vagy a csecsemő elvesztésével járó érzelmi megindultság verbális kifejeződése. Az elhallgatás, a dolgokról való beszéd hiánya ugyanakkor szintén információ. Mint Macfarlane is utal rá, a naplóírók többnyire arról szoktak hallgatni, amit triviálisnak vagy magától értetődőnek tekintenek, amit szinte reflexszerűen végeznek, úgy, hogy észre sem veszik. Macfarlane a 17. századi napló kapcsán ebbe a kategóriába sorolja az anyagcsere kérdését, a szexuális életet, az alvási szokásokat, a napszakokhoz fűződő viszonyt, a tér- és időképzeteket stb. 6 Hozzáfűzhetjük ehhez, hogy az észrevétlen, tehát elhallgatott dolgok és cselekedetek köre az idő múlásával, társadalmanként, kultúránként és természetesen a szociális helyzet függvényében folyton módosul. Éppen ezért tekinthetjük az információ helyenkénti hiányát közlésnek, amely talán éppen arról ad felvilágosítást, hogy mi alkotta adott helyen és időben, meghatározott szociális miliőben az észlelésre (a beszámolásra) méltó dolgok körét, mi volt az, ami belekerült figyelmük és tapasztalati világuk akkor érvényes horizontjába. Talán, tehetjük hozzá, hiszen ez inkább csak közvetett támpont a múltbéli mentális horizontok feltárásához. Felvethető természetesen az is, hogy a hallgatás mögött szándékosság vagy tudatos elfojtásra irányuló igyekezet is megbújhat, amely eredhet szemérmességből éppúgy, 6.1. m. 11. 7. A konvenció fogalmát úgy használom, ahogy Haskell érti, ld. Thomas Haskell: Capitalism and the origins of the humanitarian sensibility, Part 1., valamint Uő.: Convention and hegemonic interest in the debate over antislavery: a reply to Davis and mint vallási dogmák hatásából, vagy egyszerűen csak az akkor és ott mérvadó konvenciókból, melyek szerepe döntő a mentális struktúrák alakításában. 7 Ha így értékeljük a naplóbejegyzések olykor feltűnő hiányait, e negatívumokat pozitív adatokként kezelve talán elkerülhető lesz az a gyakori történészi elvárás, hogy saját érzelmi reakcióinkat, értelmi belátásainkat kérjük számon elmúlt korok embereitől. Nem az a célunk, hogy a Csorba család naplóját mindenre kiterjedően elemezzük, és a benne rejlő összes lehetséges vizsgálati szempontot szemügyre vegyük. Most csupán arra vagyunk kíváncsiak, hogy ez az alsó-középosztálybeli budapesti (pesti!) fiatal házaspár hogyan észlelte az 1870-es évek elején-derekán a város, a nagyvárosiasodé Budapest világát, hogyan rendezte be abban a maga életét, mit vett észre környezetéből, mit tartott fontosnak megtapasztalni, a naplóban belőle tovább adni, hogyan használta mindennapi élete során a várost, s hogy végül mi következett számára az itt lakás, az itt dolgozás puszta tényéből. Egy szó mint száz, arra keressük a választ, hogy mit jelentett budapestinek lenni a kortársak számára. Mi a hétköznap, mi az ünnep? A mindennapok hétköznapokra és ünnepekre tagolódása a múltban is szorosan következett a munkával, illetve a munka Ashworth. Mindkettőin: T. Bender, ed.: JheAntislaveryDebote. Capitalism and Abolitionism as a Problem in Historical Interpretation. Univesity of California Press, Berkeley, 1992. 107-136., 200-261. old.
