Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

HÍRESSÉGEK, LÁTVÁNYOSSÁGOK, CSODÁK

rakozó helyét, a budapesti «Konstantinapolyt» mutatjuk be ez alkalommal néhány képben. A budai Dunaparton, a Gellérthegy alatti lapályon, az úgynevezett Lágymányoson, majdnem a vasúti hídig terjed Konstantinápoly területe, s ha még nincs is az egész óriási terület beépítve, mostani állapotában is olyan, mely fekvésével, eddigi építményeivel, szórakoztató helyeivel bátran kiállja a versenyt az első rendű hasonló külföldi vállalatokkal. A jövő nyárra remélhetőleg végre lesz hajtva az egész építési tervezet, a mely az új Konstantinápoly határaiul éjszak felől a Gellérthegyet, illetőleg a vámháztéri hidat, dél felől az összekötő vasúti hidat tűzte ki. A budapesti Konstantinápolynak eddig elkészült részében már is sok a látványosság. Első sorban kell említenünk a Dunaszabályozás alkalmával elzárt egyik Dunaág képezte szép tavat, mely a Gellérthegy és az összekötő híd között terül s helyenként 540 méter széles. Van e tóban egy füzes és ligetes sziget is. Ez a tó és sziget adta voltaképen a serkentést Konstantinápoly létesítéséhez. Ezen a tavon, mely már is Bosporus-nak van elkeresztelve, egész szélességében egy tíz méternyi szélességű, erős oszlopokon nyugvó fahíd vezet keresztül. A hidat mintegy 30, az oszlopokból magasan kicsúcsosodó toronyszerű faalkotmányokon elhelyezett villamos ívlámpa egészíti ki, a melyek vakító fényt lövelnek az esthomályba, s a hídfőről szemlélve a szintén pazarul kivilágított telep fényözönével együtt elragadó látványt nyújtanak. A már említett szigeten vannak elhelyezve James Pain és fia hírneves pyrotechnikus tűzijátékszerei három szilárd anyagból épített raktárban. Ez a sziget a fő szintere a nagy közönség előtt annyira és méltán kedveltté lett fényes tűzijátékoknak, a melyekhez hasonlók Budapesten még aligha voltak láthatók. Ezek a tűzijátékok - noha hetenként 2-3-szor ismétlődnek folyton változó, érdekesnél érdekesebb látványaikkal olyannyira népszerűekké lettek, hogy a mikor egy-egy újabb előadást hirdetnek, az nap a közönség ezrei lepik el Konstantinápoly területét. A fürge röppentyűk hatalmas lövegei és pompás színváltozatai, a remek tűzképek s meglepő összetételű egyéb mutatványok páratlan gyönyörködéssel kápráztatják a nézők szemeit. Bent a telepen érdekes látni való Sadullah és társai konstantinápolyi nagy vállalkozó czégnek Galata-tén keleti bazárja, mely az exotikus népek pazar ízléséről tesz tanúságot. A kézi ipar remekei, perzsa és szmirnai szőnyegek, drága aranyhimzések, az ezüst- és borostyán-ipar termékei dús mennyiségben vannak itt felhalmozva. Majd egy nagyobb pavillonban Mahmud szultánnak ezüstből vert tábori ágya, és a perzsa sah diadalsátra (történeti műemlékek a 16-ik századból) vonják magukra figyelmünket, míg lejebb a «Stambul-utczaban» valósággal a régi Stambul zajos élete kaczag a néző elé. Tovább haladva dr. Candiani Napoleon vclenczei üveggyárába érünk, a hol szebbnél-szebb üveg- és mozaiktárgyak készülnek a közönség szemeláttára. Innét a Janitsár-térre lépünk. Ez Konstantinápolynak legszebb része, a hol, vala-