Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

HÍRESSÉGEK, LÁTVÁNYOSSÁGOK, CSODÁK

nemes szív aureolát sugárzott e műfajokra. Aztán Blaháné mindig a mienk volt! Talán ez a szó: «volt» - nem is historicum még? Talán az újhold sarlója ismét föl fog tűnni előttünk? A közönség mindig maga előtt fogja őt látni, s mindig vissza fogja őt kívánni oda, diadalai paradicsomába: a népszínműbe. Csak én, a kinek megadatott egyszer láthatnom a hold túlsó oldalát is, a hol eleven 30 élet van és virányok és emberalakok, csak én nem tudok kibékülni azzal a gondolattal, hogy Blaháné művészi ereje teljes birtokában, végkép letűnjön a láthatáron, s csak úgy magamban mondogatom, hogy ha már elvesztette Blahánét a Népszínház, hogy nem nyitotta meg előtte a főbejáratát a - Nemzeti Szinház? Jókai Mót. * 31 Jókai Mór c czikkét Kéry Gyulának Blaháncról készülő könyvéből közöljük. (Vasárnapi Újság, 10. szám) Blaháné és a «Betyar kendoje» Taps, ujrázás, kihívás és ünnepi hangú32 lat közt folyt le Abonyi Lajos «Betyar kendőjé»-nek ötvenedik előadása a Népszínházban. Az igazgatóság meghívta vidékről a szerzőt, a közönség meg szorongásig megtöltötte azt a házat, melynek egyénisége bájával annyi fényt ad az a művésznő, a kit mi a «nemzet csalogánya* czímén ismertünk meg mintegy huszonöt év29 Dicsfény, fénykoszorú. 30. Üde, virágos táj. vei ez előtt, s a ki most búcsúzási hajlamok hírébe került. Huszonöt év melankholikus érzésre hangoló idő; de nekem úgy látszik, mintha Blaháné most is annak az ő aranykorának frisseségével járná gyújtó dalához a tánczot. Nem - nem érintette ezt a rendkívüli teremtést az idő. Művészi egyéniségének jellege: az ízlés bája most is ott van minden mozdulatán, s paraszt lányainak magyar jellegét nem tudta érinteni a chansonettek divatos légkörének csábos árama. Megőrizte azt a jelleget, a melyet semmiféle más nemzet nem képes fölmutatni; mert az kizárólag a mienk; és hogy csakugyan kizárólag az: annak első rangú bizonyítéka: ő maga. Mikor itthon operetteket élvezek, megmegvillan előttem a párisi «Folie Bergère», és eszembe jutnak időnként a bordeauxi és marseillei «01ympiá»-k, «Alcazar»-ok és «Eden»-ek feszes könnyüségekbe szorított csicsergőikkel; de mikor Blaháné gyújt a mi fajunk melankhóliával vegyes félcsapongásával az ő dalaira: akkor nem jut eszembe senki se; akkor csakis ő áll előttem. Hát ő csakugyan a szó legszorosabb értelmében: ő. Neki nem volt mintája idegenből; az ő mintáját a saját lelke adta neki; ő azt a születésével hozta magával. Egyszerű, természetes játéka úgy hat, mintha ellesnie se kellene az életet. Azon ritka művészek közé tartozik, a kik nem lesznek azokká, hanem a kiket azokká teremt az Is3i. Újságíró, író, népdalszerző (1869-1919). A Petőfi Társaság tagja és titkára. 32 író (népszínmű, regény, elbeszélés) (1833-1898).