Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

IRODALOM, 1896

Széchenyi István gróf SZEMERE BERTALAN I. Lustán nyugszik a tenger, kék hullámai tétlen Alszanak, hosszú halál' szelleme leng tükörén. Mint Neptun jelenéi te meg a tridenttel öledben, Intel azzal: - ime, mozgani kezd az orczeán. Mily gyöngyörű átváltozat! O mely szívemelő nagy Látvány! Fürge hajók szeldelik a habokat, Árboczikon vig zászlók lengenek, - éneklő nép Hem'seg partjain, a munkazaj égbe siet. Talpon van minden, jön, megy, fut, dolgozik; élet Ihlete szállt rajok, pes'g inaikba' a vér. Csendteljes éjjel után zaj közt igy támad a reggel, Téli halálbul igy ébred a friss kikelet. Nagy hazafink! neked üdv, te egy népnek istene lettél, Holt vala az, s fölkelt szódra halottaibul. II. Újra de mért intél ó tenger Istene? Sok már A zaj? Bánod a dús életet, a mit adál? Népet s embert, a ki teremt, azt hagyja haladni Utján, a ki szabad, nem fogad el urat az. Van törvénye, de zsarnoka nincs s ha lenni akartál, El veled, ál-isten vagy, omolj össze te is. O elavult Neptun, tedd le a tridenst és ha kell, halj meg; Feltarthatlan a nép - áttör az hamvaidon is. Ország-Világ! 1896. 18. oldal 3 Ország-Világ Képes Hetilap 1896-ban szerkesztője: Dr. Váradi Antal. Kiadta az Országos Irodalmi R.t.