Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)
IRODALOM, 1896
Hallgassák meg Drághy Zoárd házasságának történetét: A Margitszigeten volt valami tánczestély, ahol a mentők javára mulattak. A jelenvoltak közül Edith kisasszony kétség kivül igen emelte az ünnepség lényét, mert Zoárd nyilatkozata szerint, melyet az első négyes után tett, Edithnek volt a legpompásabb termete. - Fiúk az valami isteni, valami mesés! Oh és azok a vállak, azok a keblek! Igy áradozott Zoárd és meg kell vallanunk nem alaptalanul. No és elég szakértelemmel is rendelkezett az anyagi szépeszet birodalmában. - Vedd el Zoárd, - koczkáztatta meg a neki indult pezsgőzés közben egyik barátja. - Azt nem, gyermekem. - Pedig a szülei szívesen odaadnák neked. - Igen, a Tintássy ház „meleg hely, de rossz üzlet" ... (Hihetőleg azt érti alatta Zoárd, hogy ezen házasságnál „hitvány, anyagi érdek" ki van zárva.) Behüttették a tizedik pezsgőt is. A fiuknak mind egytől-egyig virágos kedvük volt, Zoárd barátunk rapszodikus gondolatai pedig csak a vakítóan rózsaszínű vállak felé csatangoltak. Hiába gondolt másra, hiába parancsolta vissza érzelmeit, Edith arcza nevetett felé mindenünnen, a lapos poharakból, a sötét bokrok homályából is azok a tüneményes vállak fehérlettek elő. Szóval Zoárd ugy érezte, hogy el van veszve. Felbontották a tizedik pezsgőt, melynek dugója az ügyetlen pinczér kezében akkorát pukkant, mint egy Gajári-féle mordály. Kosztolánszky Loránd egy oldalvást vetett szemhunyorítással Edith egészségére ivott, Zoárd az óriás, komor tekintetű, barna Zoárd most szelíd mosolylyal egészen a körömpróbáig itta ki poharát, mert szerelmes vala és ostoba mint egy gúnár. III. Souper után volt már az idő, mikor beharangoztak négyesre. Zoárd kissé bizonytalan lépésekkel indult felkeresni Edithet. Edith kipirultán fogadta, talán egy kis pezsgőt ihatott, mert aranyos jókedve kerekedett és csakúgy szikrázott az elmés, szellemes ötletektől. Zoárd a négyes alatt igen keveset beszélt, de négyes után egy végtelen hosszú csárdás alatt szerelmet vallott Edithnek és mámoros szenvedélylyel szorította magához a kedves szőkeséget. És azután?
