Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

IRODALOM, 1896

Czukrászleány PISTICUS A czukrászboltban ülsz csendesen, Előtted hófehér kötény. Pajzánul mosolyogsz szemeddel, mely Alellesleg említve: kökény. S igy árulod a czukorkákat, S nem veszed észre jó magad, Hogy a legédesebbik czukorka Czukrászleányka csak te vagy, Csak te vagy. Körülted minden tárgy édesség, Hisz ezzel van a bolt tele, De nem ezért jár ide a SzerbUtczai polgárság fele. Jól tudják azt, hogy jeges kávé És sok édesség itt kapható, Csak a legédesbet nem adják, S ez te vagy - te ezukros Kató, Kis Kató. Bókokat is hallasz te néha, (Banálisak szörnyen, nagyon.) - Kató Nagysád, jaj, milyen szép ma, Vagy: - Jáj be fess mágá, ángyálom. S mig kezed gyorsan csomagolja A czukorkákat, kis leány: Kökényszemed csak egyre ott függ Az ajtó üveg ablakán, Ablakán.