Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

AZ EZREDÉVI KIÁLLÍTÁS

mondjuk magunkról, hanem mások mondják rólunk. Rosszakarója, irigye mindenkinek van a világon, de a kaján irigység, a sandaszemű rosszakarat se vetette soha a szemünkre, hogy meg nem becsültük a vendégünket, hogy szeretettel, jóindulattal nem gondoskodtunk minden kényelméről. Ezért nem is figyelmeztetés, nem is óvás vagy intés, a mit itt elmondandó vagyok, csak egy pár jóakaró tanács, útbaigazitás idegennek és vidékinek, hogy megkíméljem őket a kérdezősködés fáradságától. Használja kiki, a hogy jónak látja. Ha el se olvassa, akkor se fogja nagy kárát vallani. Három vasúti állomáson vagy hajón a Dunaparton érkezik az idegen Budapestre. Bárhogy jön, egyszeriben benn van a városban, úgy, hogy ha takarékos, gyalog is elmehet a szállására. De azért talál minden állomáson kétlovas vagy egylovas bérkocsit is (mely kötelességszerűen ott tartja a tariffáját a kocsi belsejében). De nem szükség Budapesten bérkocsin járni. Minden érkező állomáson ott vannak a közúti kocsik (villamos, lóvaspálya, omnibusz) s általában Budapesten olyan kiterjedt, gyors és jó a közúti közlekedés, mint talán egyetlen metropolisban sem a kontinensen. A kiállításra például a város minden pontjáról kijuthatunk egy félórán belül. Kivisz az omnibuszokon kivül a lóvaspálya két irányban, a villamos vasút két vonalon és a föld alatt menő villamos vasút a Gizella-térről az Andrássy-úton végig. A szállás kérdése, a mi külföldre utazó embernél nagyon fontos dolog, ne aggasszon senkit, a ki Magyarország nagy ünnepére készül. Annyi a szálló és fogadó a magyar fővárosban, hogy se lakásszűkétől, se túlságos drágaságtól nem kell tartani. De ezenfelül a kiállitás igazgatósága a főváros hatóságával egyetemben megállapodott a szállótulajdonosokkal, hogy a lakások árát vagy ne emeljék, vagy csak olyan mérsékelten, hogy ez a különbség alig jöhet számításba. Azokat a szállókat, a melyek ebbe az egyezségbe belementek, minden hivatalos lakás-iroda megmondja, a hivatalos nyomtatványok, kalauzok, vezetők felsorolják. Az imént emiitett lakásirodák a pályaházakban, hajó-állomásokon lesznek s olcsó magánlakásokat és egyéb szállásokat ajánlanak az idegennek és vidékinek. A főváros is gondoskodott olcsó lakásokról, a mennyiben az iskolákat bezáratja s lakásokat, szállókat csinál belőlök, a hol úgyszólván garasokért kaphat az idegen tisztességes lakást. Ezzel, hogy ilyen nagy mértékben történt gondoskodás a vendégek ellátásáról, persze elejét vették, hogy a nagyobb igényeket is kielégítő lakások szerfelett drágák legyenek. A hol naponként 20 krajezárért is meg lehet lakni, ott fejedelmi szalonért se kérhetnek mértéktelenül sokat. Még arról kéne beszélnem, hogy éljen az idegen Budapesten. Persze mindig tudva, hogy messze földről azért jönnek ide az emberek, hogy jól éljenek, mulassanak, sokat lássanak és élvezzenek, a népet, a szokásait, az életét megismerjék s mindezek mellett minél kevesebbet költsenek. Nagyon nehéz a tanácsadás. Ahány ember, annyi érzés, ízlés, szokás, kívánság s a mi az egyiknek isteni gyönyörűség, a másik-