Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

AZ EZREDÉVI KIÁLLÍTÁS

fa-, butor- és dekorativ ipar, anyagipar, bőr-, fonó-, szövő- és ruházati ipar, papirés sokszorosító ipar, arany-, ezüst- és díszműáruk, hadügy, vegyészeti ipar, élelmi czikkek mint ipartermékek, háziipar, néprajzi- és műkedvelők kiállítása. (...) A nagyipar, nagybirtok s az állam saját pavillonaikban jelentek meg. Nagyszerű s ízléssel épített pavillonokban, melyek építése, csoportosítása csak most fejlődő műszaki tudásunk színvonalát előnyösen mutatták be. Megjelent a Salgó-tarjáni, Észak-magyar, Magyar ált., az Urikányzsilvölgyi kőszénbánya; a Bihar-szilágyi, Budapesti kőolajfinomitó, a Magyar petroleum, Fiumei petroleum; Wünsch czement, Nobel dinamit gyára; Nedelko, Lord és társa faárúja s az állami erdészet; Buchwald, Thonet fabutorgyára; Mauthner kertészete; a mezőgazdaság és gazdasági ipar József, Frigyes királyi herczegek, Koburg herczeg, Batthyáni gróf fényes kiállításaiban; Brammer csokoládégyára, a fiumei rizshántoló; Törley, Hubert, Litke, Hölle pezsgőgyára; megjelent SzlavónHorvátország, Bosznia és Herczegovina meglepő pavillonokban; végre a budapesti tejcsarok, a sok czukrász-, borász-csarnok, csárda és vendéglő. / Kőváry László: A Millenium lefolyásának története. Bp. 1897. (261-262. o.)J Pénz és hitel. 20 Irta: Deutsch Antal Tettekben és dicsőségben gazdag történelme folyamán sok hírt és elismerést ví20 Újságíró, közgazdasági író (1848-1920). vott ki a magyar nemzet. Az európai kultúrnépek közé már e nemzet létezésének tudásával együtt ment a bátorságának, hősiességének, lovagiasságának, vendégszeretetének és életkedvének a híre. De a mire népünk állami önállóságának kivívása óta törekedett, a mire évtizedek óta legjobb fiainak munkáját fordította: az a kulturerejének, gazdasági és pénzügyi cselekvő képességének a kimutatása volt. Még csak egy félszázad előtt is Európa csak anynyit tudott Magyarországról, hogy a vén világrész közepén van egy ország, tele kiaknázatlan kincsekkel, áldott buja termőfölddel, a honnan a földesurak esztendőnként elvándorolnak az idegen fővárosokba, hogy határtalan pazarlásukkal vonják magukra a figyelmet. Igen bizony, a könnyűvérűségnek, a pénzügyi és gazdasági értelem hiányának híre sokáig rajtunk maradt, s az alkotmány visszaállítása óta nagy munkára, temérdek áldozatra és derekas, teremtő alkotásokra volt szükség, hogy Magyarország pénzügyi jelentőségének megszerezzék azt az elismerést, a melyre Szent István koronájának országai szigorúan Ítélő, de egyszersmind tárgyilagos megbirálás mellett igazán érdemesek. Az önálló magyar pénzügyek, - ha az 1848—49-iki rövid időszaktól eltekintünk, - az 1867-ik esztendőtől számitandók. Ebben az évben vette át az újonnan alakult magyar kormány a régi helytartóságnak egy osztályát, a mely adó- és pénzügyekkel foglalkozott s az alapján kezdve olyan pénzügyi szervezetet teremtett, a minőre egy 17 millió lakosú államnak szüksége van. Rendezte az adóügyet, az adóbesze-