Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

AZ EZREDÉVI KIÁLLÍTÁS

villon, s mi estve tündérfényt terjesztett, a fontaine lumineuse. (...) Az európai nagy kiállítások mintájára, nálunk sem hiányozhattak a körképek, e franczia gondolat, a zárt terület mellett épített pavillonaikban, belépti díj mellett. A Feszti Árpád magyarok bejövetelét ábrázoló körképe, mint legvonzóbb. A Pokol, mely Dante Divina comédiájának fénypontjait tüntette elő. A Koszciuszko-körkép, Styka és Kossak lengyel festőktől, a lengyel szabadságharcz 1794. ápr. 3-ki győzelmes jelenete, melyet először Lembergben, a csata évszázados fordulóján mutattak be. Ide számít Munkácsy Mihály óriási festménye, az Ecce Homo, külön pavillonban. Valamint a nemzeti múzeumban felállított hittérítő néprajzi kiállítás, a kispesti Rudolf-fogadalmi templom javára. (...) A történelmi kiállítás. A kiállítás fénypontjává a történelmi csoport emelkedett. Miként egész Európa az utolsó százév alatt, kutatjuk a múltat, meg akarjuk erősíteni a kapcsokat, melyek minket elődeinkhez kötnek. Támaszt keresünk múltunkban; fényt, erőt a jövőre őseink emlékében. Ezért nőtt ily nagyra történeti kiállításunk, s hatott varázserővel a nemzetre, vonzó erővel minden idegenre. Nagy tér, több épület, az épületek közepén udvar, mely harmonikusan csoportosítja, Alpár Ignácz műépítész alkotása, történelmi érzékének, műízlésének, alkotó erejének kiállítása, kinek a részlettervek kidolgozására csak négy hónap adatott. Mindazáltal a lefolyt korszakokból mindaz összehozatott, beillesztetett, mit hazánk a román, a gót, a renaissance styl különböző korszakaiból fenn bírt tartani. Egyes részletek, de nemzeti életünk lelke szól belőle hozzánk. S tartalmuk, a történeti kiállítás, a honfoglalástól napjainkig, minden dicsőségünk, minden örömünk és fájdalmunk emlékét felújította lelkünkben. A mint arra a középkori fahidra lépünk, mely a városliget taván átvezet a Széchenyi-szigetre, elénk tárul a történelmi kiállítás három nagy épülete, a román balra, a gót jobbra, a renaissance a háttérben. (...) [Kőváry László: A Millenium lefolyásának története Bp. 1897 (255-257)] Történelmi kiállitás. Áhitatszerü érzés ragadja meg mindenkor a keblemet, mikor a történelmi kiállitás épületcsoportjába megyek. Pedig ezt majdnem minden alkalomkor megcselekszem, mikor a városliget tündérországába lépek. Egyszer sem mondom én azt, hogy az iparcsarnokban vagy a közvetlenül mellette épült sajtó- és közművelődési pavillonban nincsenek szerfelett érdekes tárgyak, de a történelmi csarnokban olyan látnivalók, úgyszólván szent ereklyék fekszenek minden szekrényben, minden sarokban, hogy három tárcza is elenyészően kis tér azoknak felemlitésére és méltatására. (...) 14 Festőművész (1856-1914).