Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

AZ EZREDÉVI KIÁLLÍTÁS

A király karját nyújtotta a királynénak, és a kocsihoz kisérte, a melyre a felséges asszony szives bucsu után fölszállt. A király pedig az udvarral és a notabilitásokkal megindult a körútra. S egyszerre felbomlott minden rend. Mikor a közönség látta, hogy vége van az ünnepies szertartásnak s a királyné a gellérthegyi ágyuk dörgése közben már hazafelé indult, szétszaladt, ki az iparcsarnok kapujához, ki a történelmi kiállitás elé, a hol a királynak és kíséretének el kellett vonulnia a megállapított program szerint. Ezen közben kezdett csak voltaképpen érdeklődni a hivatalos ünneplőkkel egyben, a milléniumi kiállitás iránt. A körút. A harangok zúgása és a milléniumi himnus hangjai mellett hagyta el a király a királyi sátort és mögkezdette körútját. Kíséretében voltak a királyi hercegek és hercegnők, a kormány tagjai és diplomáciai kar. A nyugati kapun át lépett az iparcsarnokba, a hol Dániel Emő kereskedelmi miniszter figyelmeztetésére azonnal megnézte Löw Károly zsolnai posztógyáros pazarul fölszerelt pavillonját, mely pompás kiállításával, gyönyörű freskóival, de különösen kiállítási anyagának kitűnő minőségével általános figyelmet keltett. A király, a mint látható, megelégedéssel odalépett, az őt fogadó Löw főnökhöz, több kérdést intézett. Megkérdezte, az uralkodó, hogy mióta áll a gyár? A mire Löw azt felelte, hogy hat év óta. És hol kérdezte továbbá a király. És a mig a pavillont, a gyönyörűen, még pedig egy villamos motorral működő szövőgépet, sajátságos, rendkívül szépen haladó működését, a főnök kalauzolása mellett megtekintette, folyton élénken érdeklődött annak kiállítási tárgyai iránt, - és végül az egészen a legnagyobb megelégedését fejezte ki. Valamint a király, ugy az őt kisérő előkelő társaság is, különösen a szövőgép működése iránt tanúsított élénk érdeklődést. Egy pár iparos kiállítást megtekintve néhány iparost ki is tüntetett megszólítással, azután pedig az északi kapun át a borászati pavillon felé indult. Itt már a közönség tengernyi áradata csatlakozott a királyi menethez és mindvégig hűségesen kitartott. A közönség nem győzött betelni a király üde, daliás alakjának nézésével és uton-utfélen hallatszott a közönség arcából: Jaj, be aranyos! A kíséretben leginkább föltűnt Stefánia özvegy trónörökösné fejedelmi alakja, a ki Gizella bajor hercegnővel ment, azután Mária Valéria kir. hercegnő, a ki fürgén hol elül, hol hátul járt és minden iránt érdeklődött. A borászati csarnokban Anárássy Aladár gróf igy üdvözölte a királyt: „Elődeink ősi szokás szerint kenyeret és sót nyújtottak át hódolatuk jeléül az uralkodóknak. Engedje meg felséged, hogy mi Alagyarország legnemesebb borával, a tokajival kínáljuk meg." - Bizony nehéz helyzetük van a magyar bortermelőknek a filoxera miatt - monda a király - de remélem, hogy helyzetük most már javulóban van. Ezután a pavillon belsejébe lépett a király, a hol Dobokay osztálytanácsos, Baross csoportbiztos és a bizottság tagjai közül többen, ezen kívül Széchenyi Imréné és Anárássy Sándorné grófnék körül egész csoport főúri asszony és leány várta. Andrássy Sándorné grófné remek mivü pohár-