Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

AZ EZREDÉVI KIÁLLÍTÁS

nagykövet, a ki szintén magas, imponáló alak, figyelmét, mosolyát megosztotta a magyar urak és a pódium hölgyei közt. (...) Nagy föltűnést okozott, mikor megjelent a szemhatáron Nerimán kán, bécsi perzsa követ nagy fekete feze és alatta a kán mosolygó, széles arca. - Ni, hát a perzsa sahot nem ölték meg? — ez a kérdés járt a tömegben. A kán, kinek megjelenése, ugy tetszett, megcáfolja a teheráni merénylet hirét, trabális alak, joviális arca szemüvegével egyáltalán nem tesz exotikus hatást. Inkább valami jól táplált német professzornak vélné az ember. Jó kedvvel felelgetett a kérdczősködőknek: - Nem kaptam még semmi hivatalos értesitést hazulról. Ezzel, mintha Perzsiában semmi sem robbant volna föl, a tribünök hölgyeit kezdte nézegetni. Rohamosan meghódította a közönséget egy igen szögletes arcú apró emberpár, kik a diplomaták székein helyezkedtek el. A bécsi japán követ volt ez a feleségével. A követ ur tökéletes diplomata dreszben volt, mellén széles zöld szalaggal és egy csomó rendcsillaggal, felesége egy karcsú, filigrán fiatal asszonyka, mályvaszínű, elegáns párisi szabású selyemruhában jelent meg. Franciául beszélgetett a kis követ, egy nagyon müveit, előkelő modorú, fölötte komoly férfiú, folyton asszonykáját mulattatta, ki mongolosan keresztbe álló mandula-szemével őszintén megbámult mindent, a mi megbámulni való volt. Nagyon kedvesek voltak. A kínai követ volt az egyetlen, a ki nem a sablonos diplomata uniformisban jelent meg. O excellenciája ugyanis szoknyában volt és copfot viselt, mely a hátán végigfolyva, a földet söpörte. Mig a japáni urak (kettő is volt) szépen kipödört vékony bajuszt viseltek, a kinai sápadt bagariaszinü arca szőrtelen volt, csak az álla alatt mutatkozott egy kis sörte. Apatikusan nézett maga elé, nem sokat törődvén a vén Európa örömeivel, de ennek sem imponálhatott valami nagyon, mert mikor később a király a pavillonokat bejárta, kíséretéből a rendőrök minduntalan kihajszolták a kinait, nem akarván elhinni, hogy világos nappal ilyen habitusban is járhat nagy ur. Mint mindig, most is feltűnést okoztak a német tisztek az ő elegáns uniformisukkal, romantikus sisakjukkal, az olaszok csillagos lövegükkel, mig a francia hadsereget ezúttal nem valami fényes uniformis képviselte. Egy marcona, kardos montenegrói vajda fehér kabátban, szintén a diplomaták közt álldogált. A vendégek közt a két közös miniszter és az osztrák miniszterek is nagy figyelem tárgya voltak; diplomata-frakkban, strimfliben,

4 oldalukon gyiklesővel jelentek meg, Cihlumetzky, az osztrák képviselőház elnöke, ki johannita dreszben volt, egészen otthonosan érezte magát és lerchenfeldi dialektusban nagy vigan üdvözölte ismerőseit: - Bravó... ön is itt van... na, ma mulatunk ám egy nagyot! A vendégek közt volt egy nagy csoport bosnyák, nemzeti öltözetben, mohamedá4 Harisnya.