Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

AZ EZREDÉVI KIÁLLÍTÁS

és szárazföldi hadsereg, a bécsi udvari kincstár, a török szultán, a német császár. A történelmi kiállításban fölhalmozott kincsek megmérhetetlenek s megbecsülhetetlenek. A kinek csak valami becses magyar vonatkozású régisége volt: az egyházak, a városok, a muzeumok, a régi családok: mind odaadták a történelmi kiállításra. Ez a kiállitás dereka, ott a városligeti tó partján, a melyet nagyon ügyesen vontak bele a kiállitás keretébe. A régi festői vár, a lőréseiből kinyúló régi ágyukkal, romantikusan tükröződik a tó vizében, s a hidról nézve, feledhetetlen benyomást tesz az érkezőre. Távolabb látni, hogy az épület egyesíti magában az összes középkori épitőstilt: a gót vajdahunyadi várat az ugyancsak gót segesvári toronynyal, a románstilü jáki kápolnával és kolostorral, a lőcsei renaissance toronynyal és más renaissance motívumokkal. S ez a művészi, régi épületcsoport, melynek kapuiban korhűöltözetü hajdúk állnak őrt, alabárddal a kezükben, különös szép, bizarr impressziót kelt a sok tornyos, modern épület közt, szemben a kis falusi, más-más vidéki, zsúpfödeles házakkal: a kiállitás falujával... De a közönség most csak egyet kívánt látni: Erzsébet királyasszonyt, és még valakit: Stefánia özvegy trónörökösnét. Feléjük irányult a legnagyobb érdeklődés, őket várták a legtöbb szeretettel, s roppant aggasztotta a közönséget, hogy a borús idő miatt talán el sem jön a felséges asszony. 2. Erzsébet (1837-1898): Wittelsbach bajor hercegnő, 1867-től magyar királyné. Ferenc József császár és király feleségeként, A királyi sátor körül. Az ünnep színhelye az iparcsarnok előtt levő tér, a régi korzó volt. Ide gyűlt a meghívott közönség, az ünnep minden ragyogása. A kép kápráztatóan szép volt. A tér közepén állott a királyi sátor, magasra emelve csillogó koronás fejét. Gyönyörű ez a könynyü alkotmány, mely fehér selyemben ragyogva, bibor virágok tüzében égve, aranynyal elárasztva, lebegett a királyi házat váró podium és úgyszólván az egész ünnepi kép fölött. A sátor külső kárpitja ugy omlik alá, hogy aranynyal csíkozott fehér selyem és bibor virágos brokát bársony matéria váltakozik benne. A sátor nyitott, szellős, a belseje nehéz bordó-aranyplüs valódi arany duseszszel s a menyezeten arany csillagok fogják össze a kárpit csomóit. A sátor alatt, a pódiumon aranyozott állványu, plüssel bevont támlásszékek voltak elhelyezve. A kárpitozást hazai iparos, Lengyel Lőrinc szegedi kárpitosmester végezte és dicséretére válik a szegedi iparnak. A királyi sátor bádogornamentikai részét, mely betetőző disze a szép alkotmánynak, Steiner Ferenc gyára készítette. A sátor előtt és mögött földre ereszkedett szines felhő: a spektrum minden színében tüzelő és nevető díszruhák tömege. A sátor előtt a magyar mente és a diplomaták aranyos frakkja, a sátor mögött a katonaság tiszti uniformisa ezrével. A diszruelősegítette a kiegyezést. Egy anarchista ölte meg. 3 Habsburg Rudolf, az öngyilkos trónörökös felesége.