Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

AZ EZREDÉVI KIÁLLÍTÁS

Budapest székes főváros nagyszabású és állandónak épült csarnokában bemutatja a főváros szellemi és anyagi fejlődésére vonatkozó adatokat; a száraz statisztikai táblázatokon kívül szelvényeket és modelleket minden nevezetesebb alkotásról, mely a fővárosnak nemcsak rohamos fejlődését, hanem emberiségi és művelődési intézményeit dicséri. A kereskedelmi csoportban először szerepel nálunk a kereskedés és ennek minden fontosabb segédeszköze, főkép a pénz- és hitelügy, történeti fejlődése szerint bemutatva. József főherczeg igen díszes s az ezredévi ünnephez méltó pavillonjában uradalmi termelésének eredményeit mutatja be. A Széchenyi-sziget kizárólag a történelmi főcsoportot foglalja magában. Az épületcsoport eredetisége már messziről magára vonja figyelmünket. Századok története látszik rajta már kívülről is. Mutatja Szt. Istvántól kezdve a közel múltig a hazai építészet-történet legkiemelkedőbb mozzanatait, az Árpád-kori templomot és zárdát, a középkori lovagvárat (Vajda-Hunyad), a közelmúlt renaissance épületét s az átmenetekben és díszítésekben nevezetesebb építészeti alkotások emlékezetes maradványait: a segesvári vártornyot, a csütörtökhelyi kápolnát, a bártfai városháza, a fricsi vár, a Thököly-vár egy-egy érdekes motívumát. A renaissance-udvart remek szobrocskák díszítik, melyek mindannyian egy-egy eszmét, egy-egy jelvényt képviselnek. A csarnokok belsejének csodálatosan változatos tartalma elénk tárja az ezerév kultúrtörténetét egyes kimagasló eseményeiben, a mint a hadviselés fejlődésének sokféle mozzanatai, az egyházi és világi műtörténet feljegyezni való eseményeket hagyott hátra, a mint műemlékeink és történelmi kincseink egymás mellé sorozása a tudás, a vitézség, a munka, a szorgalom mutatványait, mint fenmaradt vagy helyreállított emlékeket tartja a kegyeletes utódok szeme elé. A vadászat, halászat és pásztorélet történetének feltüntetésére külön pavillonok szolgálnak. A mult dicsőséges emlékeinek méltatása után megismerjük a mai Magyarországot. A Nádor-szigetre vezető ódon hídon áthaladva, felkeressük a kiállítás felső zugát, a kiállítás faluját, az ő érdekes csárdájával, templomával, községházával, iskolájával, kórházával és tűzoltótelepével. E különlegességek részben történeti érdekűek, főleg azonban minta gyanánt szolgálnak arra nézve, hogyan építsen a legkisebb falu kórházat, tűzoltó-telepet, községházát és iskolát. A házi ipart külön csarnok mutatja be, a templom körüli vásárbódék pedig alkalmat szolgáltatnak nevezetes házi ipari különlegességeink forgalomba hozatalára. A faluban kiállításra kerül Magyarország néprajza, az egyes vidékek típusai, a mint ezek a nép hamisítatlan otthonában kifejezésre jutnak. Jobbról és balról a négy kőbányai sörgyár vendéglője, a korzó mentén pezsgős pavillonok, egy elegáns kávéház; a közepén, a zcnepavillon körül, apró stílszerű elárusító bódék (szivar, virág, újság, stb. számára) s elől a korzó főérdekessége, a fontaine lumineuse: a színes szökőkút, mely nagyobb és impozánsabb, mint az eddigi országos kiállítások hasonló alkotásai, a színes villamos fényt szóró sugarai szivárványként ragyogják be esténkint az egész kiállítást és ennek közönségét.