Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)
AZ EZREDÉVI KIÁLLÍTÁS
s az irodaigazgatás. Külön igazgatósága volt a történelmi főcsoportnak s a mezőgazdasági és erdészeti csoportoknak, mely utóbbi a földmívelésügyi m. kir. miniszternek felelt. Az egyes csoportok ügyeinek vezetésére külön csoportbizottságokat szerveztek, melyeket feladataik végrehajtásában a csoportbiztosi intézmény támogatott. A jury-t az ipari csoportban felerészben az érdekelt csoportbeli kiállítók választották, felerészben a kereskedelemügyi miniszter nevezte ki, mint az országos bizottság elnöke; a földmivelési csoportokban a kinevezések az illető miniszterrel egyetértőleg történtek, hasonlóképen a művészeti és hadügyi csoportokban. A kitüntetések a következő: 1-ször: Díszoklevél. 2-szor: Millenniumi nagy érem. 3-szor: Kiállítási érem. 4-szer: Közreműködők érme. 5-ször: Elismerő oklevél. Ezenkívül voltak állami arany- és ezüst-érmek. Külön szabályok intézkedtek a szállítási és biztosítási ügyről, az elárusításról, az italmérésről s a kiállításon fogyasztott italok adójáról, a látogatásról, a belépti jegyekről, a katalógusról (az együttes katalóguson kívül minden csoportnak külön katalógusa is volt) s általában a belső kezelésről és ügyvitelről. Az ezredéves országos kiállítás a fővárosi Városligetben épült, mindjárt az Andrássyút végén. A bekerített kiállítási terület 520,000 m\ tehát nagyobb területet foglal el, mint minden eddig rendezett országos kiállítás. De még inkább felülmúlt minden más országos kiállítást beépített területre. Ez közel 140,000 m" s ebben a két számban már ki is van mondva a kiállítás egyetlen komoly hibája: a terület túlzsúfoltsága. A kiállítási területbe be van tudva a területen kívül épült műcsarnok, mely a képzőművészeti kiállítás hajléka, de nincsen beleszámítva az állatkiállítások területe, sportünnepeknek szánt versenytér s a kiállítással némileg összefüggő mulatóhely: ŐsBudavára. A kiállítás tisztára nemzeti. Már a szervezéskor ki volt mondva a szigorú elv: hogy a kiállításon csakis olyan tárgyak állíthatók ki, melyek a magyar korona területén termeltettek vagy készültek. S ezt az elvet, melyet a nagy ünnepi alkalom tett elkerülhetetlenné, szigorúan keresztül is vitték minden téren. Egyetlen nemzetközi csarnoka sem volt a kiállításnak, s ha a történelmi részben voltak is olyan tárgyak (a szultán, a német császár, a svéd király, a Vatikán kiállítása), a melyeknek ez idő szerint külföldi a tulajdonosuk, ezek is egytőlegyig vagy magyarországi eredetű, vagy legalább is magyar vonatkozású ereklyék, műkincsek, vagy emlékek. Az ezredéves kiállítás összes bevételeinek és kiadásainak előirányzata 4.380,000 frt. A kiadások fedezése biztosítva volt. Az állami hozzájárulást az 1893. III. t.-cz. egy millió forintban állapította meg, ezenkívül több osztálysorsjáték rendezésére adott az állam engedélyt, olykép, hogy a sorsjáték rendezői egy millió forintot fizettek a kiállítás költségeihez. A bevétel rovat legnagyobb tétele 1.400,000 frt, a mennyi az összes belépő jegyek bérbeadásából folyt a kiállítás pénztárába. A kiadások legnagyobb tétele természetesen az épületek emelésére jutott. Az épületek, beletudva a magán-pavillonokat is, öt millió forintnál jóval többe kerültek.