Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

AZ ÜNNEPNAPOK

ban adják a főváros egész helyőrségének. Azután szalutált, a mire egyszerre háromszáz fehérkesztyüs kéz emelkedett a csákók széléhez, s elvágtatott a kir. hercegnők kocsijai után, a melyek nagy éljenzés közt már mentek fölfelé a kanyargó Lovasuton. Ezek mellett a kocsik mellett - udvarolva, mint a bois de Boulogne akármelyik gavallérja - lovagolt föl a király a várba, az idén először. Azelőtt a Vérmező sarkán mindig kocsiba szállott. A nép pedig - a látványosság tizennégy óra körül véget érvén - szétoszlott s megtöltötte az összes budai korcsmákat, keresvén a circenseshez a panem-et. A mentők statisztikája a mai reggelről: egy férfi, a kit összezúzott oldalbordával szedtek föl a tömeg közül, és két súlyosan sebesült kis hu, a kik alatt egy faág összetört. (Budapesti Hírlap, május 8.) Az ezredéves népünnepély a Vérmezőn. - Az Egyetértés tudósítójától A vérmezőn tegnap délután nagyszabású ünnepély folyt le, a mely azonban lényegesen különbözött azoktól a-katonai parádéktól, a melyeknek a szomorú emlékű térség már annyiszor tanuja volt. Egyszerű polgáremberek, a nép ünnepelte tegnap a magyar állam ezeréves fennállását s ott, a hol máskor katonai vezényszavak hozták mozgásba a szabályos sorokban álló tömegeket, tegnap délután csak két jelszó hangzott, mindenütt lelkes visszhangot keltve. E két jelszó: Éljen a haza! Éljen a király! voltak. A lelkesedés akkor érte el a tetőpontját, midőn a király megjelent a nép között, s a kik látták az egyszerű munkásembereket, hogy hogyan éltetik a királyt és a hazát, azok nem tartanak többé a szocziáldemokrata elvektől. A magyar munkásnép mindenkor hü lesz királyához és ahhoz a zászlóhoz, a mely alatt tegnap lelkesedéssel, vigadva ünnepelt. Mára kora délutáni órákban sürü embertömeg lepte el a lánczhidat, az alagutat s a budai részek ama utczáit, a melyek a vérmezőre vezetnek. A közlekedési eszközök mindannyian zsúfolva voltak, ugy hogy az ünneplő tömeg kilencztized része gyalogszerrel volt kénytelen az utat megtenni, daczára annak, hogy a különböző jármüvek gyors egymásutánban haladtak az ünnepség szintere felé. Két óra tájban mintegy húszezer ember volt a hatalmas térségen s egy óra múlva ez a szám megkétszereződött. A vérmező négy főbejáratánál fenyőgalyakból diadalivek voltak felállítva, a melyek tetejéről óriási nemzeti szinü zászlók lobogtak. A diadalív oszlopai a vármegyék czimereivel diszitvék, középütt az egész ivet átfogó tábla, mindegyiken másmás felirat: « Éljen a kiraly», « Éljen a haza», «É1 magyar, áll Buda még» és «8961896». Bent, az ilyen czélokra kiválóan alkalmas térrségen zászlócsoportok, emelvények tarkították az impozáns képet. Két katona-zenekar, a 6-ik, Károly román király nevét viselő s a 49-ik, Este-ezred zenekara félhárom órakor zendítette rá a himnuszt s ezzel az ünnepség megkezdődött. Egyik helyről a másikra vándoroltak az embercsoportok s mindenütt valami látványosság szórakoztatta őket. A körhinták, hajóhinták, panoptikum, grafofon, panorámák