Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)
AZ ÜNNEPNAPOK
Pontban kilenc órakor, megszólalt a hosszú, nyújtott vékonyhangu trombitaszó: a diszjel hirdette, hogy jön a király. És zöld forgós csákóban, lovastábornoki szürke atillában, pompás sötétpej paripán jött a király, s mögötte a kanyargós uton olyan fényes lovascsapat szállt alá, mint egy pompás tündérálom. Mintha Mátyás király kora elevenedett volna meg, szinte hiányzott a nagy várkapu dübörgése, a fölvonó hid láncainak csörgése, hogy az álom teljes legyen. A vagy kétszáz főnyi kíséretben ott voltak Lipót bajor herceg, tüzérezredesi egyenruhában és Koburg Fülöp herceg, a kir. hercegek közül: József, Lajos Viktor, Rajner, Frigyes, Jenő, Ottó, Karoly Ferdinánd, Péter Ferdinánd, József Ágost, Ferdinánd Szalvátor, Lipót Szalvátor és Ferenc Szalvátor, mindannyian teljes katonai díszben. Ott volt a diplomaták egy része a katonai attasékkal, ott lobogott a francia piros-fehér-kék tollbokrétája a német ezüstveretü sisakja mellett, az angol piros uniformisa mellett a török vállrojtjai ragyogtak, s az idegen egyenruhák e sokaságában ott pompázott a mieink közül vagy huszonöt tábornoki egyenruha, virítottak a törzstisztek arany-ezüst gallérjai, libegett-lobogott a sok kakastoll a vezérkari tisztek kalapján, úszott a szélben az adjutánsok hosszú aranysárga csarpja és ott kocogott, ügetett, vágtatott a csapatokkal ki nem vonult budapesti lovastisztek csoportja, mint aranyos felhő, a mely hol szétszakad, hol megint egy csomóba fut össze. A menetet, a melyet roppant éljenzés fogadott és kisért végig az utján, óriás fehér paripákon hat udvari zsandár zárta be. n. Felség, alázatosan jelentem, 17400 ember felsorakozott! A trombitaszó hangjára, mintha elszállt volna az élet a Vérmezőről, megmerevedett minden a nagy térségen: a bakák ugy álltak ott, mint a cövek, mereven nézve maguk elé s mintha a lovak is megértették volna a pillanat fontosságát, egyszerre négy lábra álltak s csak az orrukat emelték fölebb, szimatolva a gazdájuk idegességének okát a levegőben. Lobkovitz herceg hadtestparancsnok rövid galoppban a király elé lovagolt s három lépésre előtte egyszerre megállította a lovát, háromszor tisztelgett a kardjával s megtette a jelentést: - Majestät, ich melde gehorsamst 17.400 Mannt A király szalutált, s aztán intvén Lobkowitznak, hogy foglalja el helyét mögötte a suiteben, megindult a szemlére; a kiséret, a mely egy pillanatra megállapodott, gyors ügetésben zárkózott föl, a kir. hercegnők kocsisai a lovaik közé csaptak. A csapatok sarkán álló katonabanda a Gotterhalteba kezd, a századok kürtösei a diszjelet intonálják, s a csakhamar félelmessé váló hangzavar terjed, mint a tüz, a merre a király megy. Az első arcvonalon, mint a pisztolyropogás futott végig a parancsnokló tábornok vezérszava: - Habt acht! Rechts schaut! 20 Oak a végén hangzott ilyen formán: - Vigyázz! Jobbra nézz! Ott a honvédek álltak. A király a másik végén jobbról balra kezdte a szemlét, gyors ügetésben lovagolván le az arcvonalat. A kiséret, mint az üstökös csillag szétterpeszkedő kévéje húzódott utána. Itt láttuk, hogy milyen jó lovas a király. Igaz, hogy a paripája - sötétpej, magas karcsú, finom lá20. Vigyázz! Jobbra nézz!
