Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

AZ ÜNNEPNAPOK

Császári és apostoli kir. Felség! Legkegyelmesebb Urunk! Fogadja felséged legmélyebb hódola­tunk legélénkebben érzett hálánk és ha­tártalan örömünk kifejezését, hogy a ma­gyar képzőművészetnek emelt ez uj csar­nokban a magyar állam ezer éves fennál­lásának emlékére rendezett legelső müki­állitást legmagasabb látogatásával kitün­tetni és ezzel örökké emlékezetessé tenni kegyeskedett. A magyar művészet legelső és minden­kinél gondosabb védnökének a magyat sziv egész melegével, odaadásával és rajon­gásával hőn szeretett urunknak, királyunk­nak ez első látogatása legyen a művészet ez uj templomának örökké ragyogó fölavató ünnepe. Ünnep, mely áraszszon oly sok fényt, di­csőséget és áldást a magyar művészet fej­lődésének útjaira, hogy a jövő kor küzdel­meiben a magyar művészet mint egyik leg­hatalmasabb erkölcsi erő, a magyar nemzet fenmaradásának és fölvirágzásának min­denki által elismert elsőrendű tényezője legyen. És ez ugy lehet, ha a magyar felelős kor­mánynak a társadalom és a magyar művé­szet minden ihlete, minden müvelője, mindenha a művészet mai koronás védője, a mi urunknak, királyunknak fejedelmi erényekben tündöklő kötelességérzetét és a közművelődés igazi erényei tartalmáért lelkesedni tudó emelkedett felfogását mint példaképet követi. Adja az isteni gondviselés, hogy ugy legyen! Példaképünk tündököljön sokáig! Éljen a király! 3. Festőd 844-1920). - Éljen a király! kiáltotta hosszasan az előcsarnokban félkörben felállított diszes közönség. Majd a király szavai hangzottak el a te­remben, a ki a következőket mondotta: Örömmel jöttem a művészek ezen uj hajlékának felavatásához; őszintén kívá­nom, hogy az a szépen fejlődő magyar kép­zőművészetnek ujabb lendületet adjon a további felvirágzáshoz. A közönség lelkesült éljenzése közepett indult meg a király az első képterem felé, a hol szintén előkelő nagy és főként hölgy­közönség várta. Útjában odafelé első sor­ban Csáky Albin grófot szólította meg és kezet fogott vele. Majd Wlassics felé for­dulva kérdezte: - Hát a régi műcsarnokkal mit csináltak? A közönség soraiban ekkor Jókait pillan­totta meg a király, hozzáment és szívélye­sen kezet szorítva vele, kérdezte: - Hogy van? A képteremben Bihari Sándor kalauzol­ta a királyt, a ki nagy érdeklődéssel nézte a kiállított képeket. - Mind uj kép ez? A király ezután Benczúr Gyulával be­szélt néhány perczig Budavár bevétele czi­mü és a főváros tulajdonát képező festmé­nyéről. Tovább menet észrevett egyet azok kö­zül a képek közül, a melyek az ő tulajdonát képezik. - Ez az én festményem mondotta moso­lyogva. A királynak ugyanis 28 képe van a kiál­lításon, melyek mindegyikére ráismert. Koroknyai Ottónak 4 Mátyás király bevonulá­4 Festő (1856-1898).

Next

/
Thumbnails
Contents