Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

AZ ÜNNEPNAPOK

rása, melyet e fejedelmi nyilatkozat fakasztott, melyből a legkésőbbi nemzedékek nagy és nehéz napokban is lelkesedést fognak meríteni. Felkísértük a koronát is e nagy alkalomra, hogy arra reámutatva tanúbizonyságot tegyünk, hogy az Felségedet nem csak jog szerint illeti meg, hanem fejedelmi erényeinél fogva is, a melyekkel e korszakot betöltötte. Az osztrák-magyar monarkia hatalmát mindkét állam erejéből meriti. Az együttes erő biztosítja számunkra a béke áldásait és adja meg az igazi súlyt a nemzetközi helyzetben. Ezért mindkét állam érdeke az, hogy az osztrák-magyar monarkia ne csak szilárd és erős legyen, de ezt a meggyőződést mindenütt fel is keltse. Igy lesz állása erős és szövetsége értékes. Meghajlunk a mult ezen tanulságai előtt és midőn a jövő feladatait átgondoljuk, számot vetünk helyzetünkkel és erőnkkel; önérzettel, de vérmesség és elbizakodás nélkül lépünk át a határon, melyet ünneplésünk a mult és jövő közé von. Mi a művelt nemzetek közösségében és nagy versenyének közepette élünk. Fejlődésben lépést kell velők tartani. Jól tudjuk, megpróbáltatások, nagy és nem lankadó erőfeszítések várnak reánk. Politikai és társadalmi kérdések, melyek másutt már is válságokkal fenyegetnek, nálunk is előtérbe fognak tolulni. Mint történetünk eddigi folyamán, jövőben is készségesen elfogadjuk a polgárosodás nemes és megérlelt vívmányait; de ragaszkodunk államunk nagy történeti alapjaihoz és ápolni fogunk minden fentartó erőt, melyre a mult tapasztalása reá mutat. Ily fentartó erő: a ragaszkodás a trónhoz és az uralkodóházhoz, mely a nemzet minden rétegében őserővel él, mely abból a meggyőződésből fakad, hogy az uralkodóház és a nemzet érdekét és sorsát, a haza és a király iránti hűséget szétválasztani soha sem lehet. Soha meg ne gyengüljön ez az érzés szivünkben. Soha el ne homályosodjék ez a tudat elménkben. Maradjon ez hagyomány minden időkön át a királyi családban és a nemzetben egyaránt. Midőn hódolatunkat a legmélyebb tisztelettel bemutatjuk, odaadó bizalommal alázatosan kérjük Felségedet: legyen vezére törekvéseinknek. A Mindenható különös kegyelmében részesité a nemzetet, midőn adott egy oly királyt, ki az erők egyesítésének, a lelkesitésnek és mérséklésnek hatalmát birja. Buzgón imádkozunk a Gondviseléshez: vegye továbbra is oltalmába és tartsa meg Felségedet a trónon minél hosszabb időkön át. (Zajos, lelkesült éljenzés.) Éljen a király! (Zajos, hosszas éljenzés.) Erre ő felsége következőleg válaszolt: Tisztelt Urak, Főrendek és Képviselők! Kedvelt Híveim! Örömmel üdvözlöm kedvelt Magyarországom főrendéit és képviselőit itt egybegyűlve s köszönettel fogadva hódolatukat, hálát mondok az isteni gondviselésnek, mely megélnem engedte, hogy szeretett magyar nemzetemmel együtt ünnepelhessem a magyar állam ezeréves fennállásának emlékét. Ezer év az államok életében is hosszú idő. Fényes korszakok mellett sok viszontagság is érte ez idő alatt az országot, nagy