Budapest, 1896. I. - Budapesti Negyed 10. (1995. tél)

IRODALOM, 1896 - ZUDOR PÁL Az urak (novella)

hunyták az emberek a szemüket, mert vakított, szúrt, mintha tüzes sziporkák ugrálnának belőle szerte. A férfiak gúnyosan, megvetőleg néztek rá, mint valami nyomorékságra, a mi szégyenére válik az embernek. Egy-egy megjegyzés el is rontotta a nagy ünnepélyes csendet. - Ha egy napig kapálna, az a szép keze rongyokba figyegne le, mondta egy paraszt. A többi ráhagyta, hogy ugy van s aztán csak azt a szép kezet nézték, konok megvetéssel mulatva azon is, a mit az urak ott kinn beszéltek. Különben csak egy-egy nagyobb hang jutott el hozzájuk a zsivajban, éppen csak arra elég, hogy megértsék, a miről szó van. Uj párt lesz, a holnapi gyűlésre jöjjön el minden ember, a ki meghallotta a kor intő szavát. A parasztok közül az egyik azt mondta, hogy neki már elég és ballagva elindult hazafelé. Utána mentek még néhányan, a többi unatkozva várta, hogy hátha még lesz valami. Talán énekelnek majd a gyermekek, az nagyon szép szokott lenni, vagy hogy talán kijön ide is a vendég, hogy legalább már lássa az ember, ha elmulasztott érte egy fél napot. Az asszonyok félve húzódtak el az embereik mellől s lassankint, külön csoportba gyűltek és suttogva beszélték meg a dolgot. Mikor a vendég beült a négylovas hintóba s elsuhant a szemük elől, csüggedten bámultak utána a porba. Már arra gondoltak, hogy ugy látszik ez se hoz semmi jót, ha ugy elszalad. Másnap az iskola nagy szobájában újra összegyűltek az urak. Egy nagy asztal közepén ült a nagy pesti ur és sokat beszélt az uj pártról. Künn összegyűltek a parasztok, bebámultak a nyitott ablakokon s attól féltek, hogy valami baj lesz. Ilyen sokadalom ritkán van, de a szegény ember mindig megadja az árát. Ezt tárgyalták és csak zúgolódva adtak utat, a mikor arra lovagoltak a zsandárok. - Uj párt, minek? Hát nincs már elég. Egy a függetlenségnek, egy meg a kormánynak. Egy ide, egy oda, sok ez már a szegénynek. Odabenn a vendég a fejére tette a kalapot s konstatálta, hogy most már itt is meg van vetve a párt fundamentuma. Ez már csak beszélgetés volt, egy-két urnák szólott, a kik éppen mellette állottak. Mikor kijöttek, már várt rájuk a tegnapi kocsi. A pesti ur megállott még a lépcsőkön, hogy mondjon még egy pár szót, a mielőtt elmegy. Mikor meglátta a sok parasztot, közéjük ment egy pár perezre. Az urak utána. Egyszerre nagycsoport vette körül őket. Mindenki közelről szerette volna látni. Alig fért azonban hozzá egy-kettő, az urak nem igen akarták kiereszteni maguk közül.