Budapest, 1896. I. - Budapesti Negyed 10. (1995. tél)

ÜGYEK ÉS BŰNÖK - Mit mond a baloldali Népszava?

A szegény kis Mariska* Sötét, nedves pinczeszobában látta meg a napvilágot. Atyja, aki háziszolga volt egy nagy divatáru üzletben, nem igen örült a gólyának, amely négy élő gyermek mellé, most idehozta ezt az ötödiket. Átkos madár is az a csúf gólya! Nem hogy odavinné azt a sok gyereket, ahol bőségesen van miből etetni, itatni és felnevelni, hanem gonosz kárörömmel odaviszi, ahol nem igen örülnek a jöttének, mert érkezése nem gyönyörűséget okoz, hanem megnöveli a szülők gondját. Édes istenem, hiszen abból a harmincz forintból, amit az apa keres és abból a pár krajczár jövedelemből, amelyhez az anya mosással jut, négy gyereket csak nagy kinnal lehet táplálni. S ime most elhozta a csúf gólya az ötödiket is, mintha az a négy nem lenne elég. Ilyen gondolatok üldözték a szegény Mariskát, alighogy betekintett ebbe a ragyogó szép világba. Az anya sirt, de nem az örömtől, hanem a fájdalom miatt. Fájt anyai szivének a gondolat, hogy ez a szép kis leány milyen nyomorúságos életnek néz elébe. Hej, mert igaza van a nótának, hogy a szegény ember élete a megtestesült bánat. Született volna ez a kis lány véletlenül egy nagy palotában, gazdag anyától, gazdag apától, csupa gyönyörűség az élete. Aranyos bölcsőbe tették volna, gondozták volna, mint a szemük fényét, külön szolgálók vették volna körül és lestek volna, hogy mi a kívánsága a csöppségnek. De a gólyák csudálatos szeszélyéből a kis Mariska földhöz ragadt szegény * Részlet a Népolvasótáf-hm, január 1-én kezdődő J tőke nyomorultjoi" czimü regényből szülők csúf, nyomorúságos pinczelakásában született meg. S nem aranyos bölcsőbe tették, hanem néhány rongyból pólyát csináltak a számára, rátették az ágyra és rábízták az istenre, viselje ő a gondját. Reggel megszoptatta az anya és elment mosni uri házakhoz, hogy egy kis pénzt keressen; este hazajött és megint megszoptatta. Ilyen volt a kis leány gyerekkori élete. Mikor azután nagyobbocska lett, mikor járni is tudott, kivitte az anyja a ház elé, hogy játszék ott a porban, amig hazajön. A kis leány nagyon jól érezte igy magát. Versenyt hanczurozott az utczagyerekekkel, felkapaszkodott velük a robogó kocsik hátuljára és a legnagyobb boldogsága az volt, hogyha a Kerepesi-utra szökhetett, ahol megnézhette a sok fényes kirakatot, a sok szép aranyhajú bábot, amely csak gazdag emberek gyermekeinek való és csak az irgalmas kereskedő kegyelméből gyönyörködhetnek benne, a kirakatok előtt, a szegény gyermekek. Igy lett tizenkét esztendős. Eljárt az iskolába és elvégezte a négy elemi osztályt. Ekkor az anyja kezébe adott egy korsót, telisteli friss vizzel, meg egy poharat és ráparancsolt, hogy menjen ki a Városligetbe, vizet árulni, de haza ne merjen jönni pénz nélkül. A kis leány ügyes, kedves és szép volt: olyan szivreható hangon tudta a vizet kínálni, hogy a Városliget sétáló közönsége közt mindig akadt egynehány ember, aki megvette a vizet a kis leánytól. Egy alkalommal nagyon rosszul ment a vizkereskedés. Bár mindent elkövetett a kis leány, hogy túladjon a portékáján, nem akadt sen-